Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban
a szerző nyelvtudását, kifogásolta az érdektelen tárgyat, az untató esztétizáló párbeszédeket. Támadta a színiigazgatót is a darab bemutatásáért, s mert nem javított az előadás nyilvánvaló hibáin. 47 A titok súlyának értékére csak következtethetünk a kritika nyomán, mert megkérdőjelezi azt a Honművészben rövidesen megjelent tudósítás. A városban átutazó, s az előadást véletlenül megtekintő komáromi "Megyey" megvédi a darabot. Ő a kritikust marasztalja el, rosszindulatúnak és hozzá nem értőnek titulálva. 48 Mivel a kérdéses darabot többet nem mutatták be Esztergomban, a kritikus nem sokat tévedhetett megítélésében, s védelmezőjének Megyeynek leginkább a rosszindulatú fogalmazásban adhatunk igazat. Kedvelte a közönség az énekes, zenés darabokat. 1829-ben Fülöp János társulata, mivel neje, Fügedi Zsuzsanna jó énekesszínésznő hírében állt, bizonyosan többször is vállalkozott énekes darabok bemutatására. Fennmaradt színlapjuk a Háladatosság öröminnepnapját hirdeti, ami azonos Hirschfeld Tündérkastély Magyarországon című énekes színművével. Abdayék 1834-ben Wolf Preciosa című melodrámáját hirdették operaként, de vígjáté kokat is gyakran adták zenésen, mint 1836-ban a Házi orvosságot, amikor az egyéb közreműködők között a muzsikusokat is feltüntették. Egyre több helyen jelent meg a felvonások között a tánc, az ének. Nem állt egyedül Szántayné, aki 1836-ban jutalom játékát "lejtős magyar magánytánccal" zárta be. A kis Abday Rozina - akiről azt is hírül adta a színlap, hogy Szöllosy Lajos "Buda-Pesti első Tánz Mester" tanítványa - édesanyja jutalomjátékán lépett fel. Kezdetben csak vendégjátékokra érkezett Szöllosy Lajos és fia János Abday színtársulatához az 18 34-35-ös színiidényre. A Honművészben megjelent kritikákból tudjuk, hogy az esztergomi közönség igen megkedvelte a táncot. A szinte minden este nagyszámú közönség éljenezve fogadta táncát. A társulat tagjainak is rendszeresen adott leckéket, s nagy sikerük volt az ötös toborzóval, amelyet huszár öltözetben adtak elő. Különösen kedvelte a közönség a kis Abday Rozina és Szöllosy János páros táncait. Jutalmul két virágkoszorút is kaptak. 49 A sikeres vendégjátékok elteltével Szöllosy Abday társulatához szerződött. Telepiné szintén jutalomjátékának szünetében, a Tündérkert című énekes vígjátékok bemutatásakor "a játékhoz megkívántató több énekeken kívül fekete asszon' czímű nagy daljátékból egy magány dallal kedveskedik." Ugyancsak Abday 1836-os színlapjai között bukkantunk olyanra, amely a második műsorrétegben megjelent Quodlibet előadást hirdetett. Az előadás Kisfaludy A csókon nyert nő című "eredeti víg tréfá"-val kezdődött, majd Shakespeare Hamletjének sírásó jelenete következett. Szerepelt az est műsorán a Havasi rémkirályból a katonaságra vágyó lány dala és a Szevillai borbélyból egy ária Telepiné előadásában. Végül az estét többszakaszos némajáték zárta, Haramiák címmel. A színlapok szerint egyéb allegóriák és látványosságok is csalogatták a nézőt. Emeljünk ki közülük egyet! Baky Gábor 1835-ben Don Juan vagy a kőbálvány vendégelőadásának színlapjain a következőket hirdette: "Az utolsó jelenést díszesíti a Pokol torka, melyben Don Juan az Ördögöktől belé vettetik és Tűz esső által elboríttatik." Baky Gábor színigazgató helyi hagyományokra támaszkodott, amikor 1835. december 1 -jén a Bátori Mária előadása után a Dobozi Mihály futása című néma ábrázolatot hirdette, mely számot tarthatott a helyiek érdeklődésére. 50 A negyedik műsorréteg (kialakulásának) megjelenése a vidéki színpadokon az 1840-es évek (1840-1841) elejére tehető. 40
