Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban

Ebből az időszakból Balogh János és Abday Sándor ( 1841) színigazgatók előadásait ismerjüklegnagyobbszámban.Mindkettőjükműsora az előző három műsorréteg elemeit ötvözi, s csak elvétve jelennek meg benne a negyedik műsorréteg darabjai. Balogh 1841-ben a krónikás drámák köréből mutatta be Teleki Kegyencét, s műsorán szerepelt a népszínművek sorából a A peleskei nótárius, amely az új színjátéktípus egyik legsikeresebb darabja. Abday 1841 -es műsorán is megtaláljuk ezt a népszínművet, s a francia vígjáték új hullámának egyik darabját, amely Lendvay Márton vendégjátékán szerepelt. 1845-ben Chiabai Pál műsorát csak a zsebkönyvből ismerjük. Nála már nagyobb szerepet kaptak a negyedik műsorréteg darabjai. Elsősorban népszínművek szerepelnek előadásaikon. (Szökött katona, Két pisztoly) Az eredeti magyar vígjátékok sorából Nagy Ignác Tisztújítás című darabja került színre. 1848-ban Hetényiék Shakespeare Rómeó és Júliáját is bemutatták Hetényiné jutalomjátékaként. A szabadságharc idején Pázmán Mihály színtársulata játszott a Magyar Királyban. Két olyan előadásukról tudunk, amely tematikusán is kapcsolódott a szabadságharchoz. 1849. január l-jén, amikor a kormány menekülni kényszerült, hazafias, énekes egyveleggel szórakoztatta a közönséget így áÜ a világ címmel. A "Jobb jövőt a hazának!" alcím hazafias, aktuális tartalmat sejtet. Schöpflin Aladár színilexikonából továbbá, hogy Benkő Kálmán és Könyves Lajos Jellasich bevonulása Magyarországba című színművét éppen aznap játszotta Pázmán Mihály társulata, amikor az osztrákok megszállták Esztergomot, tehát január 15-én. Az előadásról színlapunk nem maradt fenn/*

1 1847-ben Bács Károly színtársulata is bemutatott egy helyi szerző által írt darabot. A szerző a népszerű pedagógus-kanonok, Majerlstván.Az Örülünk az életnek diákhősei felnőttkorukban találkoznak, hogy beszámoljanak egymásnak életük alakulásáról.

52 A zene is megőrizte fontos szerepét. A közönség egyre nagyobb figyelemmel fordult feléje, s igényei is nőnek vele szemben. Balogh társulatának Aranykor című előadásán olyan szembetűnő volt a zene színvonala, hogy a tudósító az alábbiakat írta: "Higyjék el, kedvesebbek a cigányok, mint üly fülsértő akarnék és nem tudok zűrzavar. Alkalmaztassák inkább darabjaikat úgy, hogy egy gitár mellett is dalolhassanak; de amaz úgy mulat, mintha fogat húznának." Az olyan gyengébb társulatnál, mint Baloghé megmarad a régebben igen kedvelt kiegészítő elem a "néma képezet". A Párizsi naplopó előadása után az Ádám és Éva a paradicsomban került bemutatásra. A korszak előadásait és a hozzájuk kapcsolódó egyéb elemeket alapvetően befolyásolta az, hogy müyen társulat kapott játszási engedélyt. Az általunk vizsgált 33 év alatt jelenlegi tudásunk szerint 25 társulat fordult meg a városban. Nem tudtuk megállapítani, hogy 1820-ban, 1823-ban és 1831-ben kinek a direkciója alatt tartottak előadásokat a szegények javára. A többi társulatról több-kevesebb adattal rendelkezünk. Néhány igazgató többször is megfordult ebben az időszakban Esztergomban. A legjelentősebb társulattal Abday Sándor rendelkezett, aki 3 évadban (1834-35,1836,1841) aratott jelentős sikereket városunk színpártoló közönségének körében. A színészeinek állandó havi fizetést adott, s a korabeli krónikások általában elismerően nyilatkoztak működéséről és tagjai játékáról. A Honművészben így ír erről az egyik (M.J.) helyi néző: "... Abday Sándor színésztársasága kitűnő szorgalma és ügyessége által a városban ... különös pártfogást nyert vala." 41