Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban

175 ÉVES AZ ESZTERGOMI SZÍNJÁTSZÁS. A SZÍNHÁZI ÉLET KEZDETEI ESZTERGOMBAN /1816-1849/ Pifkó Péter (Balassa Bálint Múzeum, Esztergom) 1. Előzmények A magyarországi játékszíni mozgalom a 18. század 70-es éveitől bontakozott ki. Röpiratok, újságcikkek serege bizonyították fontosságát. Kármán József 1792-ben megjelent röpiratában a nemzeti színjátszást a szabadsággal a humanizmussal párosuló hazafiság terjesztőjének tartotta. 1790-ben a komáromi születésű Péczeli József a Mindenes Gyűjtemény lapjain a Magyar Theátrum felállításának gondolatával foglalkozik. S hogy ennek megvalósulását elősegítse mozgalmat indít a magyar nyelvű drámaírás támogatására. Komáromban született az a Simái Kristóf is, akinek németből magyarított darabja az Igazházi egy kegyes jó atya szerepelt az első hivatásos magyar színielőadás műsorán még ebben az esztendőben. 1792-1806 között id. Wesselényi Miklós pártolta a magyar színészetet Erdélyben. 1806-ban Ernyi Mihály vezetésével egy részük Magyarországra jött, s többek között Kultsár István, Komárom szülötte is kérte működésük támogatását Pest-Budától. Először a Rondellában, majd a Hacker fogadóban játszottak. Az igazgatói tisztet Vida László, Mérei Sándor, majd Kultsár István töltötték be. A színészek között ott találjuk Dérynét, Murányinét, Udvarhelyi Miklóst, Balogh Istvánt, Benke Józsefet. Benke József és Kemény János voltak azok, akik 1811 -ben, kiválva a pest- budai társaságból, először megyénkbe, Komáromba eljutottak. 1811 -ben még nem boldogult a társulat Komáromban. Nem csoda ez, hisz a főváros sem tudott eltartani egy magyar társulatot sem. 1815-ben el is kellett hagyniuk Pestet, s egy részük Miskolcra települt, a másik részükből vándortársulatok alakultak. Ezen vándortársulatok egyike Balogh István kiváló komikus direkciója alatt működött, s a dunántúli városokat járva, Komáromba, Tatára és Esztergomba is eljutott.

1 Az előzmények vázlatos áttekintése után azzal a kulturális környezettel foglalkozunk, amely lehetővé tette a színtársulatok fogadását - dolgozatunk címének megfelelően Esztergomban. 2. A kulturális környezet Esztergom vármegye és Esztergom város lakossága sem maradt közömbös a nemzeti nyelv ébresztésére tett országos kísérletek iránt. Kazinczyval vallották: "A nyelvrendelet egyik legfel több kincse egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója és ébresztője." A nyelvrendelet értelmében 1806-tól a magyar lett a közigazgatás nyelve, 1807-től az esztergomi polgárok ügyeit - a városi jegyzőkönyvek bejegyzései szerint magyarul intézték. 1831. november 21-én fogadták el végleges formájában, s a kormányszerveken kívül felküldtek a Magyar Tudós Társasághoz, valamint eljuttatták az ország valamennyi vármegyéjébe.

2 A magyar nyelv ügyének lelkes apostolai éltek Esztergomban. Kiemelkedtek közülük a gimnázium tanárai. 31