Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban

1687-ben Széchenyi György a Vízivárosban alapított gimnáziumot, amelyben 1773-ig a jezsuiták tanítottak. A rend feloszlatása után szerepűket világi tanárok vették át. 1776-tól a ferences rend tagjai oktatták az ifjúságot. 1809-ben a gimnázium a szabad királyi városba költözik, s ekkor a bencések veszik át a nevelés és oktatás irányítását.

3 A XVm. század utolsó éveiben a gimnáziumban tanító Kultsár István, a magyar nyelv ügyének lelkes pártfogója volt. Mellette nagy hatással tanított Révai Miklós, Czuczor Gergely, majd a XDÍ. század folyamán Rumy Károly és Szeder Fábián. A gimnázium tanárai úgy vélték, hogy a színielőadásnál alig van hathatósabb eszköz a szép beszéd, a szónoki képességek fejlesztésére. Az iskolai színjátszásnak fontos szerepe volt a hivatásos anyanyelvi színjátszás kialakulásában. A fent említett képességek fejlesztésén kívül a jövendő színészek - akik sokszor kicsapott diákok - itt szerezték első tapasztalataikat; s a diákelőadások nézői válnak majd a hivatásos színielőadások közönségévé. Ennek jegyében vetünk egy pillantást az esztergomi iskolai színjátszásra, amely az első ismert adatok szerint éppen 100 évvel előzte meg az első hivatásos társulat felléptét, s így 275 éves.

4 A jezsuiták irányítása idejéből 1716-1773 közötti időből maradtak fenn dokumentumok, de az iskolai színjátszás napjainkig folytatódott a ferencesek, a bencések, majd ismét a ferencesek irányítása alatt. Az előadások kezdetben latin nyelven folytak, de a XDÍ. század első felében már magyar nyelvűek. A színielőadások is szorosabbá tették a tanulóifjúság és a város polgárainak kapcsolatát. Az esztergomi diákság mecénása Kamenszky István vármegyei főorvos, a város szellemi életének egyik vezéregyénisége volt. A helybéli gimnáziumi tanárokon kívül kapcsolatot tartott Kossuth Lajossal és Kazinczy Ferenccel/* A város első nyomdája 1761-65 között Royer Ferenc Antal tulajdonában működött. Ezután hosszú évek teltek el, mire ismét nyomdász került Esztergomba. Beimel József 1820-ban telepedett le itt. Vállalkozásához Rudnay hercegprímás segítségét kérte. 1821ben kezdett el dolgozni és csakhamar a polgárság igényeinek kielégítésére könyvkereskedést is nyitott. Hamarosan nemcsak nyomta és árulta a könyveket, de saját maga vállalkozott a könyvek kötésére is. Nyomdája a város fő utcáján, a Buda utcán állt, a mai Kossuth Lajos utca 19-es számú ház helyén. Esztergomi vállakózásaival párhuzamosan Pesten is működtetett nagyobb nyomdát. 1850-ben végleg fel is hagyott az esztergomi üzemmel, és eladta azt Horák Egyednek. Beimel igényes nyomdász volt. Szép kiállítású könyveket készített, de ízléses munkáját dicsérik az ebből az időszakból fennmaradt színlapok is. A színtársulatokhoz fűződő viszonyáról a következő fejezetben még szólunk. Beimel kedvelője volt az ébredező magyar nyelvű irodalomnak és lelkesen támogatta azt. Törekvése szerencsésen találkozott Szeder Fábiánéval, aki 1826-30 között a Bencés Gimnázium igazgatója volt. Munkásságuknak értékes és szép gyümölcse az esztergomi Uránia, amelynek hat kötete 1828-1833 között jelent meg. Esztergom művelődésében nagy szerepet játszott legrégibb egyesülete, a Kaszinó is. Széchenyi kezdeményezését követve 1837-ben alakult meg Esztergomi Kaszinó Egylet néven. Létrehozásában Héva Imre alispán - a Kaszinó első igazgatója - volt a legbuzgóbb, s mellé álltak a város kiemelkedő személyiségei. A másodigazgató Kruplanicz Simon lett, aki a prímási javak jószágkormányzója volt. Harmadigazgatónak Maurovich Rudolf Rezső tisztviselőt választották. Meszéna János ügyvéd látta el a jegyzői teendőket. 32