Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Kelevéz Ágnes: Az Angyalos könyvtől a Beszélgető füzetekig

Babits valóban "különös hírmondó" mivel nála az előhegyi táj is politikai tartalmat kap. Az Előhegyről látott környezet, a Duna- amely a cseh-magyar határt is jelenti- volt ihletője olyan nagy versnek, mint Dal az esztergomi bazilikáról, Csonka Magyarország, Vers apostolokról, Szent király városa, Free Trade. Az Introibo, Mint különös hírmondó, a Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, A győzelmi ének estefelé, a Rádió, A meglódult naptár című versei már nem idilliek. Komorrá hangoltak, s a természeti és politikai fenyegetettség egyaránt árad belőlük, a humán kultúra elszegényedése, elvesztése miatt. Törvény, rend, ököl, iga, rablás, nyomor és rombolás. Ártér, véres iszap, vad tánc, vak kacaj, sanda jövő. Ilyen szavak, jelzők színezik egyre komorabbá verseit. Itt született regényei is szigorú lelkiismeretvizsgálatok. Ilyen a Halálfia című regénye, az Elza püóta, amelyben ijesztő képet rajzol az öncélú háborúról, az emberiség jövőjéről. Igazi felüdülést, kikapcsolódást, játékot talán csak a műfordítások jelentettek számára. Poe, Dante, Wiliem Blake, Yeats, Anakreon, Sophokles, Goethe, Baudelaire, Horatius műveit fordította az esztergomi évek alatt. Babits pesszimista alaptermészetén túl műveit még sötétebbre színezi az 1934-tól elhatalmasodó gégerák is. 1938. február 10-én vették ki torkából a daganatot a Park szanatóriumban. Előtte 1937 nyarán született meg a Balázsolás című verse. A lábadozó költő a nyarat már Esztergomban töltötte, ahol augusztus 18-án fejezte be a Jónás könyvét, e szörnyű látomást, a prófétai igazságkeresés nagy himnuszát, amely egyben erkölcsi példázat, isteni kinyilatkoztatás. Az egyre romló egészségű költő nyarait továbbra is itt töltötte. Radnóti szavával " csak csont és bőr és fájdalom " volt,amikor 1941 tavaszán leköltözött Esztergomba. Itt javítgatta Sophokles, Oidipus Kolonoszban című tragédiájának fordítását, s utolsó könyvének az írók két háború közt" korrektúrájával bajlódott. Ágyban fekve, egyes részeket újra írt, vagy hozzátoldott, ezeket a pótlásokat ragasztgatta kovásszal a kiszedett hasábok szövege közé." S az utolsó napok kínjai, amikor szólni nem tudott már. Csak a beszélgetőfüzetek megrendítő sorai adják vissza azt a szenvedést, amit átélt. A látogatók is megrendülve álltak ágya mellett. A házvásárló Nagy Zoltán, a mindvégig hű barát az utolsó napoknál is jelen volt, s így emlékezik. "Anyitott verandán ülünk le, ahol a falat autogramok borít ják. Csupa barát neve, köztük szellemi életünk színe-java. A névsor is érdekes, mutatja, hogy kik tekintették élő irodalmunk vezérének a ház gazdáját. Babitsné jön, szívélyes szavakkal és mosollyal az ajkán, de szemében átsüt az örömön valami rémület. Őt se láttam vagy egy éve. Erősen lefogyott, félelem és gond rángatja az arcát. Látni, hogyan figyel beszéd közben is a szoba felé. Csak a közeli barátok tudják, hogy mit tett vállára a sors az utóbbi négy évben. S müy furcsa / vagy logikus?/, hogy az jut eszembe, amire pedig eddig nem gondoltam, hogy Babits lírájában csak boldog szerelemmel találkozunk. A beteg alszik, egyelőre kint beszélgetünk. Mostanában nagyobbrészt alszik. Két napja mintha valami javulás volna, reggel nem is adott neki morfiuminjekciót. Igaz, hogy ünnepélyesenmeg kellett ígérni, hogy estemegkapja. De ketnapelőtt borzasztó voltlRettenetes fájdalmai voltak és erősen romlott a pulzusa. Két nap óta jobban van. Nem gondolom, hogy a javulás folytatódni fog? Persze, hogy gondolom. Biztos, mondom neki. Mit mondhatnék egyebet? Megint az öröm válik arcán uralkodóvá egy pillanatra, de aztán ismét megjelenik szemében a gond, a vívódás. Mit csináljon? Vigye Pestre a beteget, vagy maradjon még itt ? Pesten vannak szanatóriumok és az orvosai. De orvosok itt is vannak, naponta kétszer járnak fel a kórházból, mely épp alattunk van a hegy lábánál. Babits nem akar elmenni, 27