Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Kelevéz Ágnes: Az Angyalos könyvtől a Beszélgető füzetekig

tartotta székfoglalóját az itt hősi halált halt katonaköltőről. 1934. augusztus 17-én ünnepséget rendeztek tiszteletére, ahol Versenyt az esztendőkkel című kötetéből olvasott fel. A következő évben a Vajda János Társaság jött Esztergomba. Ekkor Kárpáti Aurél előadása után Babits, Török Sophie, Szabó Lőrinc, Lackó Géza és Kosztolányi Dezső olvastak fel verseket. Ezen a napon Rédey Tivadar így jellemezte Babits költészetét. "Babits Mihály költészetének egyik jellemző vonása a kozmikus életszemlélet. Költeményeiben úgy érezzük, hogy Előhegy, ahol nyaralója áll, a világegyetem közepe. Ez még a hegyi idillszerű költeményeiből, amelyeket újabban ír nagyobb számban, kettes élet örömeit dicsérőkből is kiérezhető. Ez a kitárolás, kozmikus életszemlélet ma divattá lett a költészetben, Babitsnál azonban ezt elhisszük, igaznak érezzük, mert mondanivalója közvetlen és meggyőző. Babits költészete, mondhatni, a korszellem Jóreménység-f oka akkor, amikor a kor a humánum ellen fordul. Ennek szimbóluma az előhegy i kis ház. Erős kaptató után érünk csakfel, mint ahogy Babits költészetét sem könnyű megérteni, de a magasságba felérve, gyönyörű kilátás nyílik a szemlélő elé. A nagy szók mögött pedig - az élet, ösztön stb. -, amelyekkel a mai kor olyan nagyon szívesen dobálódzik, a Bazilika a mai kor Ararát hegye. Nem csoda, ha Babits annyira szereti Esztergomot. Babits költészetében minden gyöngyszem a lélek és a forma örök kölcsönhatásából született. Költészete valóban valami a végtelen sugarakból. Szellemiség, humánumtisztelet hatja át mindegyiket, összeköt velük mindenkit, aki jó."

1 ° Mint Prospero "a bölcs varázslómester" úgy teremtett itt valóságból költészetet. Esztergom, közel félszáz versének ihletője. Kiszabadulva a nagyváros szorításából kitágul számára a világ. Versei filmszerűvé válnak, hol szűkíti, hol tágítja a kamera optikáját. Mindent megörökített amit látott és érzett " a világegyetem kék meztelenségétől" a fűszálon lévő bogárig. A "nyájas magasságban" lévő házat, amely télen szundikál, nyáron az olvadt tűzben reszket, s amely csillagnézője és börtöne is volt egyszerre. A Verses napló sorai őrzik a függönyös, kávégőzös veranda délutáni hangulatát. A csöpp sugaras dombon a félszegen nyújtózó fákat, a gatyás jegenyéket. Az aszva csüngő cseresznyét, langy körtét, a dicső őszibarackot, az aranysárga kajszit, szüvát, szőlőt és diót. A zöld lugast, a ribizli bokrot, az örömarcú virágokat. A kertben zengő tücsköket, a pöttöm bogarakat, a sarjadó füvet, a fű csúcsán a csigát. A zengő kakukkot, a káráló tyúkot, a csörgő szarkát, a nyöszörgő dongót, a repülő bogarat, a részeg kéjenc darazsat és méhet. A tejnél édesebb levegőt, a szelet, amely fűrészel, csikorog, s parancsokat kiált. A Dunába merülő Napot, a giccses alkonyatot és bíbor estét, a sűrű záport, a távoli ég pirosát. A lebegő tavaszt, az ideges remegő nyarat, a fonnyasztó és csontig vetkőztető őszt és a csikorgó telet. A nap minden szakaszát a fények játékát, amely újrafesti a nap minden szakaszát. Az esőcseppeket, a kinyílt georginákat. A kertben gyomláló palántázó Kedvest. A lepkeként szálló Ildikót, nevelt lányukat, a lépcsőn felfelé emelkedő Mariskát, a kis cselédet, s a vendégekre gondosan ügyelő Ádáz kutyát. A költő a földön állt mégsem a földről beszélt, s közben az őt körülvevő természet füozófiai mondanivalóval telítődött fel, amely hol lebegővé, hol ágasbogassá, hol rejtőzködővé, hol komorrá és lemondóvá tették verseit. "Misztikus transzcendentális lélek volt. Eltévedt gyermek a földön, kóbor szellem az égben" - írja róla Szabó Lőrinc. Itt az előhegyi "fecskefészekben" bontakozott ki szerelmi lírája is. Ketten messze az ég alatt, a Hegyi szeretők idillje, Szökevény renitens idül, mind a költő és asszonya kapcsolatáról vallanak átszőve a természet jelbeszédével. Ugyancsak a ház körüli vüág az ihletője filozófiai tárgyú verseinek. így válik Ádáz kutya, a tarka foxterrier, a kiszolgáltatott emberi lény példázatává. 26