Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Restaurálás - Papp Kinga: Mohamedán szószék és korántartó restaurálása

Valószínűleg egy mecsetnek vagy medresznek a berendezéséhez tartozott az a korántartó, amit ma a New York-i Metropolitan Múzeumban Őriznek. Egyetlen darab fából faragták ki, a felső része szétnyitható, ide helyezték a Koránt. A rahla mindkét oldal a, alsó és felső része egyformán gondosan faragott, s részben áttört művű. Lehet belső-ázsiai, de perzsiai is. Mamelukok művészete Egyiptomban és Szíriában (648/1250-922/1517) Fa-, csont-, elefántcsont-faragás terén sem maradtak el a kor mesterei a többi művészeti ág művelői mögött. Sőt számos kiemelkedő munkát alkottak, ezt igazolják azok a minbárok, amelyek Kairó különböző mecseteiben és medreszéiben még a mai napig is megmaradtak. A minbárok fafaragásaiban a mértani minták, kisebb mértékben pedig az epigráfiai táblák kaptak szerepet. A fafaragásokat gyakran csont- és elefántcsont-faragással kombinálták, vagy pedig egyszerűen többféle színű ésfajtajú fából készítették a munkát. A figurális ábrázolás a mameluk faragásokról jóformán teljesen hiányzik. A mameluk-kor érdekes művészeti ága a többszínű márványdíszítés volt. Finomabb és belső részeken alkalmazott falburkolatok esetén a színes márvány és gyöngyház kombinációjával is gyakran találkozhatunk. A burkolatok kivétel nélkül mértani formákat alkotnak. Oszmánok művészete (725/1324-1341/1922) Fafaragásaik legkiemelkedőbb emlékei a mecsetekben találhatók, főleg minbárok, rahlák, ajtó- és ablaktáblák. Tárgyaikon a mértani formák felé való törekvés látható. Iszlám művészet Indiában (VIILsz.-1858) A fafaragás Indiában egyrészt az építészetnek, másrészt pedig a hindu szobrászatnak köszönhette gyors fejlődését. Az iszlám korban természetesen a fafaragás csak az épületek díszítésére esetleg bútorok és dobozok készítésére szorítkozott. Ezeken virágmintákat, arabeszkeket és feliratokat találunk, de alkalomadtán figurális ábrázolás is előfordul. A mughal korban népszerűvé váltak a fából készült, gyöngyházzal, gyakran csonttal, esetleg elefántcsonttal berakott tárgyak. A berakást főleg ajtó-, ablaktáblákon, asztalokon és székeken, valamint kisebb-nagyobb dobozokon alkalmazták. Iráni művészet (XVI-XIX.sz.vége) Az iparművészet minden területén határozott fellendülésről tanúskodnak a fennmaradt tárgyi emlékek és a korabeli írott források. Régi, feledésbe merült technológiai eljárásokat elevenítettek fel, vagy némi módosítással ismét használták. Az iszlám fafaragásban a XV.sz. végétől kezdve úgyszólván mindenütt az oszmán- és a szaf arida-stílus uralkodott. Ez elsősorban a kaligráf ia legszélesebb és legmerészebb alkalmazásában nyilvánult meg. A XVLszázadtól kezdve azonban a keretek készítésében vált ozás állt be. Az eljárás során különböző színű fákat, valamint csontot, elefántcsontot, sárgarezet, sőt gyakran még gyöngyházat is használtak és használnak. Ezekből az anyagokból külön-külön sokszögű rudacskákat készítenek, s ezeket összeragasztják, de mindig csak hat félét. Mégpedig úgy, hogy három sötétebb és három világosabb színű anyag kerül jön össze. Ezeket azután felszeletelik, s ebből állítják össze a kívánt formát, amit korábban csak keretezésre, később pedig csak nagy felületek teljes bevonására használtak. 209