Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Tisovszki-Zsuzsanna: Az esztendő jeles napjai, ünnepei Komárom-Esztergom megye magyar községeiben

Virágvasárnap - barkaszenteles A nagyböjt első, kiemelkedő eseménye, ünnepe a virágvasárnapi barkaszenteles, húsvét vasárnapja előtt egy héttel. "Akkor kerűtük a szentegyházat. A harangozó szedte a barkát, azt megszentelte a pap, és mindenki vehetett abbú, vagy osztották! Otthon fő szoktuk a palláson szúrni, a szarufák mellé, mert ilyet is mondtak, hogy ahun az van, oda nem üt be a villám. Mikor nagyon zörgött az ég, vagy villogott, akkor a tűzre tették, mer hogy annak a füstje védi a házat /Bajót/." A legtöbb helyen úgy tudják, hogy a barkát nem volt szabad bevinni a házba, mert akkor ott sok bolha, hangya, légy lesz, vagy nem lesznek kislibák /Dömös, Szentgyörgymező, Tokod, Epöl/. Epölön az istállóba vitték ki a szentelt barkát, hogy az állatokat ne érje baj. A szentelt barka jó volt torokfájásra: "Hallottam a régiektül, hogy lenyelték, amikor a torkuk fájt, egy szem barkát /SzentgyörgymezőV." Már virágvasárnap hetében elkezdődött a húsvét ünnepére való készülődés. "Húsvét előtt kimeszeltünk, szobát, konyhát, mindent kimeszeltünk, még nagyhét előtt, virághéten /Bajót/." Sok faluban a nagyhét első napjaiban végezték a ház, a lakás szépítését, tisztítását. "Akkor már meszeltünk, takarítottunk, mostunk mer gyün a húsvét /Dömös/." Általában mindenütt nagycsütörtökig be kellett fejezni a nagyobb munkákat a házban és a ház körül. Nagycsütörtökön délelőtt a harangok elnémultak - "Rómába mentek". Nagyszombaton, a feltámadás után szólaltak csak meg újra. A harangszó helyett ilyenkor a kereplők szóltak. "így mondtuk, hogy megnémútak a harangok. Mer nagycsütörtökön reggel vót mise, tíz órakor, és akkor mingyár, és utána nem harangoztak, csak nagyszombaton. Kereplő vót, ilyen fa, a harangozó kerepőt vele a szentegyházban, azt nem nagyon lehetett hallani messzire /Bajót/." Nagysápon "gyerekek kerepőtek, suhanc legények." Mikor nagycsütörtökön utoljára harangoztak, hamar meg kellett fogni a söprűt, s mindent kifelé söpörni az udvarból, hogy semmi féreg, kártevőne maradjon bennt, és az állatok se legyenek férgesek a nyáron. Amikor megjöttek a harangok, akkor meg kellett rázni minden gyümölcsfát, hogy jó termés legyen. Nagycsütörtökön a katolikus lányok, asszonyok közül sokan éjszakára is a templomban maradtak imádkozni. "Az vót, hogy reggel onnan mentek a patakra mosakodni /Epöl/." 194