Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Kakuk Tamás: Tábori történetek. Tatabányaiak a szovjet munkatáborokban

Az 1947-ben városi rangra emelt Tatabánya területéről kétezer embert nyeltek el a lágerek. így emlékeznek azok, akik élve visszatértek. A valóságos adatok nem hozzáférhetők. Annyi bizonyos, hogy 53 őszén a nyíregyházai elbocsátó táborban, a fenyegetőzések mellé, 15 forintot kaptak a szabdulok. A nyolc esztendei rabság munkabérét, a vasúti szabd jegyhez. Aranybányász volt Kolimán - Riport Adamek Istvánnal született: 1924. letartóztatásának ideje: 1945. május életkora: 21 év rabságának ideje: 103 hónap fogoly ítélet száma: 10 év B1 -622 hazatérése: 1953. november Az autóbusz már maga mögött hagyta a Groznij-lakótelep barátságtalan bérházait. Zihálva kapaszkodik fel a Néphadsereg útján. A fegyelmezett rendben sorakozó kertes családi otthonokat az ötvenes évek végén kezdték el építeni. Az olcsó telkeket elsősorban munkások vásárolták meg a város határában. Mára, többségében nyugdíjas bányászok laknak a falusias kerületben. A megállótól jó tizenötperces séta az út. Tegnap ijedtnek látszó, idős férfi nyitott ajtót. Szótlanul végighallgatott. Aztán zsebre vágott kézzel tett néhány lépést a szálkás deszkalapokból összerótt sufni felé. A válla meg-megrázkódott. Hosszan gondolkodott. Aztán bólintott. /. Adamek István a múltkori kifakult pólót frissen vasalt, kockás ingre cserélte. A szoba sarkába húzott fotelben üldögél. Az ablakon túl tombol a nyári hőség. - Engem negyvenöt január huszonegyedikén hívtak be katonának. Győrben egy öreg malomban szállásolták el az egységünket. Teljes zűrzavarban éltünk, nem volt mit ennünk. A hazulról hozott cigarettát, fehérneműt csereberéltük el élelemért. Kiképzést nem kaptunk, csak vártuk a háború végét. Május tizenegyedikén engedtek el bennünket. Két nap múlva a szüleim házában tartóztattak le az oroszok. Bánhidán, a Ghiczy Kálmán utcában. Három teherautóval jöttek éjszaka. Minden magyarázat nélkül vittek el. 2. A politúrozott asztalra térkép kerül. A színes foltokon keresztül, a kéken kanyargó folyók vonalán jutunk el a múltba. Adamek Istvánnak súlyos teher ez, de nem tér ki előle. Ha az idő jótékony homálya feledtetné is a történteket, a test, a hiányzó ujjak, az elfagyott láb fájdalma nem engedi. -Pesten a Vilma királynő út hétben hallgattak ki. Ők azt mondták, hogy szovjet tankokat robbantottam fel, szovjet tiszteket lőttem agyon, szovjet objektumok ellen hajtottam végre merényleteket. Kérdem én, mivel? Mikor? Fegyverünk se volt! Fogvatartóink hajóra raktak minket, harm incket ten voltunk, s lecsorogtunk a Dunán Izmailba. Onnan repülőgépen tovább Odesszába. Itt kaptunk először enni, persze csak kenyeret. Aztán a moszkvai börtönök. Lif ort, Ljubljanka. A Butirkiban volt a nagy kihallgatás. Napjában háromszor 140