Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Fűrészné Molnár Anikó: A dorogi bányamunkásság lakáshelyzetének alakulása a XX. század első felében - Somorjai József: A földosztás története Komárom-Esztergom vármegyében I.
panaszosok birtokait. 45 A Komárom-Esztergom Megyei Földbirtokrendező Tanács már ezt megelőzően, de ezt követően is több esetben kizárt iparosokat a földigénylésből. 45/b Sajnos a 33000/1945-ös rendelet más zavart, méltánytalanságot is okozott. Ezt bizonyítja dr. Papp László 1945. augusztus 22-i levele, melyben megállapította, hogy bár Esztergomban a Földigénylő Bizottság vezetését Viszkop Tivadar és Meszes Ferenc közmegelégedésre látták el, de mivel mindketten munkások, a rendelet értelmében vissza kell vonni megbízatásukat. 46 Még a házhely igénylésnél is hátrányos megkülönböztetésben részesültek a bányászok, hiszen az Országos Földbirtokrendező Tanács Telepítési Hivatala előírta, hogy a bányavidékeken a kitelepített sváb ingatlanokat csak akkor kaphatja meg a bányász, ha más igénylő már nincs. 4 ' A földosztás során zavart okozott az is, hogy amikor az ipari célú kisajátítások elkezdődtek, már az érintett földterületek egy részét is kiosztották. Ilyen helyzet állt elő Esztergomban, ahol a repülőtér és a Szentlélek-patak közötti területet visszavették a tulajdonostól és részükre Tát községben jelöltek ki új földeket. 48 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. is hónapokon keresztül nyújtotta be újabb fellebbezéseit, mivel olyan területeket is kiosztottak a tatabányai körzetben a Paradicsom-dűlőben, ami bányaterületnek minősül. Az ügy végére 1945 decemberében került sor. A határozat elismerte a bánya követelésének jogosságát, de a vitatott területre csak haszonbérleti jogot adtak, azt is megfelelő anyagi kártérítés ellenében. 49 A kártérírést az ismételt fellebezés után 1946 januárjában törölték. 50 Még nagyobb vitát váltott ki a Körtvélyespusztához tartozó területen lévő 700 kath., mely korábban Esterházy hitbizományi birtok volt. A MÁK Rt. végül a bányatörvény 131. paragrafusára hivatkozva, mely előírta, hogy a bánya kötelessége dolgozói élelmiszerellátásáról is gondoskodni, lehetőséget kapott arra, hogy a Földalappal haszonbérleti szerződést kötve megtarthassa a jelzett földterületet. 51 A megyében a földigénylő bizottságok közül néhányat a sok elmarasztalás miatt le is kellett váltani. A Környei Földosztó Bizottságot a Népgondozó Hivatal Esztergom kerület Tata körzeti felügyelője javaslatára Szemeri Károly elnök hatalmi visszaélései miatt többszöri határozat és fellebbezés után felmentették, a bizottság 1946 júliusában alakult újjá. 52 Ugyanüyen sorsra jutott hasonló okok miatt a táti, a kecskédi bizottság is. A földosztáskor a juttattottaknak, ha törpebirtokos volt az illető, a megváltási ár 10%át, ha nincstelen és halasztást nem kapott, az 5%-át kellett kifizetnie. Egy kath. megváltási ára 200 pengő volt, melyet terményben is le lehetett róni. Az infláció miatt az átváltási árat országosan havonta határozták meg. 1945 júniusában 1 q búza 40 pengőt ért, decemberben 1 q búzáért már 24000 pengőt fizettek. 53 Az anyagi terheket a műszaki munkálatok költségeinek kifizetése is szaporította, melynek értelmében a telekkönyvezéshez szükséges mérnöki munkákért holdanként első részletként 20, második részletként 30 pengőt kellett kifizetnie. 54 A panaszos levelek sorát gyarapította az is, hogy sokan kértek a juttatott föld mellé mezőgazdasági felszerelést, vetőmagot, állatokat. Az általános helyzet viszont az volt, hogy minden tartozék nélkül tudták csak a földet kiosztani, mivel a háborúban az eszközök és az állatok zöme eltűnt, elhurcolták, vagy elpusztult. A megmaradó mezőgazdasági épületeket, eszközöket pedig vagy önkényesen elfoglalták, vagy széthurcolták. Ezt példázza a marótpusztai eset, ahol mire a földosztásra került sor, a gépeket önkényesen birtokba vették, a rétet lekaszálták. Ezen a helyzeten a nyergesújfalui községi földosztó bizottság kérésére igénybevett karhatalom sem tudott változtatni. 55 130
