Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Fűrészné Molnár Anikó: A dorogi bányamunkásság lakáshelyzetének alakulása a XX. század első felében - Somorjai József: A földosztás története Komárom-Esztergom vármegyében I.

A földigénylő bizottságok tevékenységét a Megyei Földhivatal is több alkalommal bírálta. Többek között azt kifogásolták, hogy a bizottságok tagjai hozzá nem értők, a jóváhagyásra felterjesztett javaslatok mellé nem készítettek földfelosztási terveket, a szükséges adatok hiányoznak. 1945. június 28-án a már működő 48 földigénylő bizottság közül mindössze 2 küldött be használható javaslatot.

55/b Ezen a helyzeten azzal kívántak javítani, hogy a Főjegyzői Hivatal a földigénylő bizottságok és a nemzeti bizottságok mellé a földreform végrehajtásának segítségére szakembereket küldött ki.

55/c VI. A földosztás felülvizsgálatára irányuló törekvések A földosztás első szakaszának lezárását követően a legfontosabb kérdéssé a földosztás általános felülvizsgálatának a megakadályozása ált. Ezeket a törekvéseket a Kovács-Kerék féle tervezet foglalta keretbe. Többek között követelték a földigénylő bizottságok büntetőjogi felelősségre vonását, az elkobzási eljárások újrakezdését, megismétlését, az addigi juttatások felülvizsgálatát. A tervezet legkritikusabb pontja szerint az addigi földosztások során kiosztott területeket csak haszonbérletnek kell tekinteni. Követelték a megváltási ár újraszabályozását. Bonyolította a helyzetet, hogy a volt nagybirtokosokon és az egyházon kívül a birtokos parasztság egy része is a reform ellen fordult, mert a földhiány miatt több megyében hozzányúltak a 200 kat.h-as birtokokhoz is. A bizonytalanságot a mérnöki munkák elhúzódása mellett jelentős mértékben fokozta a 2400/1945-ös rendelet, mely kimondta, hogy ingatlanépítés céljára bármelyik birtokot csere ellenében igénybe lehet venni.

56 Másokaz igásállat kirendelést sérelmezték. A munkaidő szabályozása, akötelező munkásbiztosítás bevezetése, - mely a munkaadót terhelte - a beszolgáltatás magas szint j e, a Vörös Hadsereg ellátási költségei, az iparcikkek árának aránytalanul magas emelkedése - közben a mezőgazdasági termékek ára kötött maradt-a telekkönyvezések elhúzódása mind fokozta a bizonytalanságot. Komárom-Esztergom vármegyében mindezek mellett mégis a legsúlyosabb nehézséget az ún. "sváb kérdés" okozta. 1945 júniusában a Népgondozó Hivatal 3820/1945-ös rendelete járási bizottságok létesítését határozta el, melyeknek az lett a feladata, hogy a hazai németség háborús szerepét vizsgálják ki. Országosan kb. 70 ezer főt vontak eljárás alá, a tulajdonukban levő megközelítőleg 600 ezer kat-h-ból 350 ezer kat.h-at koboztak el, helyükre 35157 családot telepítettek le. Komárom-Esztergom vármegyében 19 sváb és 5 szlovák község volt. Az Ideiglenes nemzetgyűlés 1945 szeptemberében foglalkozott részletesen az áttelepültek helyzetével, majd a SZEB sürgetésére decemberben fogadták el a rendeletet. A kitelepítéseket 1946. január 15-től júliusig kívánták lebonyolítani.

57 Ez a rendelet igen sok törvénysértésre adott lehetőséget. Sok olyan német nemzetiségű lakost is meghurcoltak, akiről később bebizonyosodott, hogy a háború alatt semmilyen elítélendő szerepet nem játszott, sőt közülük többen harcoltak a német megszállók ellen. Az egyik földigénylőt pl. "német hangzású neve" miatt zárták ki a földosztásból.

58 Máshol a járási igazoló bizottságok még nem is kezdték el a működésüket, de a községben már elfogadták a "megbélyegzettek listáját". így történt ez Környén is, aki listára került, annak a földjét azonnal kisajátították, elkobozták, felosztották a községbe betelepültek között.

59 A Tatai Járás Igazoló Bizottságának jelentéséből is az derült ki, hogy sok súlyos méltánytalanság történt. Bajon a földigénylő bizottság mindenkit, aki a faluból elmenekült, háborús bűnösnek nyilvánított. A bizottság több esetben azt vetette a helyi lakosok szemére, - Dunaszentmiklós, Baj, Tarján, Vértestolna - hogy nem hajlandók egymás ellen tanús131