Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

be béfogadtatott." 1829-ben Sz. Háromság vasárnapján Kiss Imrével, két hálóval halászni mentek, 1834-ben ismét a Tanácsnál tett panaszt. Ekkor Borz György céhmester tisztségéről lemondott, hogy ez talán megnyugtatja Móringert. Helyébe a legöregebb mestert, Szabó Ignácot választották meg. „Végtire a Czéh mester vállasztása meg lévén, a Láda pedig kinyitva a Czéh Biztos ur is ülve lévén, Móringer a mint gyanétatik hogy a Sors reá nem jutván, székirül felkerekedvén hazament. Ezen tetytye Móringer Alajosnak roszra magyaráztattván", 2 ft-ra büntetik. A gyűlésnek ugyanis akkor lett vége, amikor a ládát lecsukták. Előbb elmenni pedig tilos volt. Móringer alighanem a céhmesterségre pályázott, s vágya teljesült, mert minden bűne ellenére 1836-ban megválasztották, sőt két év múlva meghagyják tisztében, végül 1851-ben ismét céhmester lett. 1836-ban Kunszt József legényt megdorgálják és 1 ft-ra büntetik, mert halászat közben Szabó Ignác mestert megverte. A büntetéspénzt a legények ládájába tették, s mulatságra fordították. Bél János volt atyamester 1837-ben a láda kulcsának átadásakor többek közt azt is mondta, hogy „nem betsületes ember az, a ki a Czé házba be lép". A céhbiztos ezért megdorgálta. Ugyanez évben a legények panaszt tettek Sestyák Antal társuk ellen, aki az egész céh gyalázatára lónyúzásra vetemedett. Móringer elkésett a céhgyűlésről, mert a szolgálómester az ott dolgozó remekesnek adta át az üzenetet, aki elfelejtette továbbítani. Mindkettőjüket 15-15 krajcárra büntették. 1840-ben a két testvér, Borz Ferenc és József, egy csáklyán „össze zajdulván egymást illetlen szavakkal megbecstelenítette". Ferenc ráadásul a Kis Dunának szolgáló udvarából kimenve a halászni induló Kunszt Sebestyént is becstelen szavakkal illette. Az 1841. július 18-i gyűlést félbe kellett szakítani és más időpontra halasztani, mert „Borz György, Borz Ferentz és Móringer Alajos mesterek összezajdulván; egész Czéh tettöket rosszra magyarázta..." Petrás Jánost azért büntették 30 krajcárra, mert elmenési szándékát nem jelentette be mesterének 14 nappal korábban. Borz György mester „ur", Petrás János és Mogyorusy Ferenc „ezeknek szövetségében halászat közben egyik a másiknak tett gorombaságért" büntettetnek 3 x-ra. Borz György 1842-ben azért fizetett 1 ft büntetést, mert beleegyezett, hogy legényei Szent Háromság vasárnapján halásszanak. 1843-ban Vimmassinger József és Mogyorusy Ferenc halászlegények „összekoczódván", Mogyorusy azt is mondta, hogy ő többre becsülhet paraszt segédeket, mint két mesterembert. A büntetés 30 xr a miskolci tűzkárosultak javára. 1843 húsvétvasárnapján Mogyorusy Imre halászlegényt halászaton érték. Mesterét, Borz Andrást, mert ő küldte, ugyancsak megbüntették. Mogyorusy József halászlegény „Péter és Pál napkor egész Becsületes Czéhnek többszöri idéztetésére meg nem jelent, sőtt Dékán által goromba üzenetekkel egész Czéhet tetemesen megsértvén..." ügyét a következő ülésre halasztották. Egy másik Mogyorusy Ferenc, 1855-ben a kántorpénzt az asztalra dobta és mérgesen elszaladt. Talán túlzottnak látszik a sok, apró-cseprő vétség idézése, de úgy érezzük, hogy ezek bevilágítanak halászaink mindennapi életébe, szokásaiba. A Péter-Pál-napi (jún. 29.) céhgyűlés alkalmával tartották a tisztújítást, általában három évenként választottak elöljárókat. Három jelölt közül szavazással döntöttek. Volt egy céhmester, 1837-ig egy kis céhmester vagy alcéhmester is, a legények ügyei57