Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

és V. Károly rivalizálása - a császári címért, a burgundi örökségért, s az itáliai birtokokért - mintegy negyven évre (1519-1559) az „itáliai háborúk" állandó forrása lett. Az európai hegemóniáért vívott harcban mindinkább a Habsburgok kerekedtek felül, s V. Károly kiterjedt világbirodalma a feltörekvő francia monarchiát mindjobban tartományai szorító gyűrűjébe fogta. E fenyegető bekerítéssel szemben a francia politika - az európai egyensúly helyreállítása érdekében - nem zárkózott el a törökkel való szövetség gondolatától sem. A Habsburg-birodalom délkeleti határain, s a Földközi-tenger térségében terjeszkedő török világhatalom ugyanis kedvezett a Habsburg-ellenes francia diplomácia céljainak. E külpolitikai megfontolások eredményeként jött létre 1535 februárjában - a korábbi kereskedelmi megállapodásokat követően - a francia-török szövetség a „legkeresztényibb király", I. Ferenc és II. (Nagy) Szulejmán között. S noha e szövetség a francia monarchia európai tekintélyét megtépázta ugyan, jelentős gazdasági előnyök is származtak belőle, a keleti kereskedelem francia kézbe adásával. Kortársi megítélésében természetszerűen a keresztény erkölcsi megfontolások kaptak döntően hangsúlyt, amelyet - többek között - La Noue is ekképpen összegez: „Láthatóan kitűnik, hogy ez a szövetség volt az oka egy olyan virágzó királyság, mint Franciaország, dicsősége és hatalma megfogyatkozásának... S hogyha összevetjük a török szövetség összes előnyeit pusztán a Franciák hírnevének csökkenésével Európa valamennyi nemzetével szemben, be kell vallani, hogy a szégyen jóval felülmúlta valamennyi hasznát." (Discours XXI. 428-429. p.) Ugyanakkor a kor eszkatológiai tanításaira, s apokaliptikus irodalmára jellemzően La Noue is - főként lutheri hatásra - a török világhatalomban látja beteljesülni a dánieli próféciát. „E korszak legjelesebb tudósai, akik minden igyekezetüket a Szent írás tanulmányozásának szentelik, osztván számos ókori bölcs gondolkodó nézetét, mondják, hogy Dániel próféta négy világbirodalomról szól, amelyek négy vadállat formájában jelentek meg, s állítják, hogy a negyedik birodalom lehanyatlásával, amely a római volt, egy kicsiny szarv növekedik (ez egy királyságot jelent), amely hatalmasabb lesz a többieknél, ...s, hogy ez a hatalom hadakozni fog a szentek ellen és legyőzi őket. Mindez, úgy vélik és meg is erősítik, Mohamed próféta tanaival egyezik, amelyet elsőként a szaracénok, majd a törökök követtek, amiben sok igazság van. S ha jól szemügyre vesszük a török királyságot, láthatjuk, micsoda rettenetes zsarnokság, amelyben az alattvalók meglepő rabszolgasorban sínylődnek... Ami álnokságukat és kegyetlenségüket illeti, történetük s az eddigi tapasztalatok kellő tanúbizonyságul szolgálnak, hogy elhiggyük a fentiekben mondottakkal együtt, e próféciái jövendölés rájuk vonatkozik; annál is inkább, mivelhogy éppúgy jeleníttettek meg, mint amilyenek valójában." (Discours XXI. 431. p.) La Noue művében két terjedelmes fejezetet is szentel a török kérdésnek, a korabeli keresztény Európát fenyegető török veszélynek. A 21. fejtegetésben a török birodalom természetrajzán keresztül fedi fel a török hódítások hátterét, s e terjeszkedő politika veszélyes kétarcúságát - a legjellemzőbben - Magyarország példáján keresztül bizonyítja: „Felidézek még más példákat, a legnevezetesebbeket azok számára, akik az eddigiekben csalódtak és többre számítottak a törökök megbízhatatlanságával kapcsolatban. Az egyik Magyarország utolsó királyának esete, akit Jánosnak hívtak, s Lajos halála után, aki a törökök elleni csatában esett el, lett a magyarok királyává választva. Ezt a királyt, kevéssel megválasztása után Ferdinánd elűzte a trónjáról, néhány követelés címén jogigényt tartván a királyságra, mindez pedig Jánost arra késztette, hogy segítségért Szulejmán szultánhoz folyamodjon, 86