Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

Katonai pályafutása 1555-ben - II. Henrik uralkodása idején - kezdődik. S számára ez az időszak - a központi államhatalom kiépülése a 16. század első felére (XII. Lajos, I. Ferenc majd II. Henrik uralkodása alatt) - az erős, centralizált monarchia eszményeként, mindvégig követendő példa marad. A 16. század második felére azonban ez a fejlődési folyamat - a vallásháborúk nyomán - mintegy negyven évre elakad. (1562-től 1598-ig nyolc vallásháború zajlott le.) A kálvinizmus és a katolicizmus vallási konfliktusában valójában az egymással rivalizáló nagyhatalmú főúri érdekcsoportok vívták harcukat az államhatalomért. A központi hatalomnak elsősorban a királyi egyházpolitikával elégedetlen katolikus ellenzéke (a kálvinizmus térhódítását is e politika bűnéül rótta fel) élére - a rendi feudális előjogok védelmében - az északkeleti arisztokrácia fő hangadóiként a Guise hercegek álltak. A központosítással szembe került másik erő délen szerveződött. Társadalmi bázisát egyrészt - az itáliai hadjáratok és belháborúk miatt - kényszerkölcsönökkel leterhelt városi polgárság, másrészt a gazdaságilag és társadalmi tekintélyében is megrendült, válságba jutott nemesség adta. A városok és a nemesség szövetségének ideológiai alapjául a kálvinizmus „népszuverenitása-tana és teóriái továbbfejlesztésével a „szerződéselméletek" (Béza, Hotman, Duplessis-Mornay) szolgáltak. Ellenállásuk élére hatalmas arisztokraták (Bourbonok, Condé, Coligny, Montmorency-k) álltak. A vassy-i vérfürdő (Francois de Guise herceg 1562. március l-jén fegyveresei élén, a vasárnapi istentiszteletre egybegyűlt kálvinistákkal összetűzést provokálva, mintegy 70 embert lemészároltat, s közel 200 a sebesültek száma is) az első vallásháború, egyúttal a polgárháború kezdetét is jelenti. La Noue Condé

10 herceg parancsnoksága alá áll. Részt vesz a katolikusok győzelmével végződött dreux-i csatában (1562. dec. 19.), majd az amboise-i béke megkötése (1563. márc. 19.) után visszatér Bretagne-ba. A második vallásháborúban Orléanst védi (1567. okt. 12.), majd ott találjuk a Saint-Denis-i csatában (1567. nov. 10.). A harmadik vallásháborúban két ízben is fogságba esik (Jarnac, 1569. márc. 13., Moncontour, 1569. okt. 3.), de mind a kétszer szerencsésen kiszabadul. Az első esetben Martigues

11 grófja járt közben érte Anjou

1 hercegénél, s másodszorra is Anjou pártfogása menti meg - fogolycserével Strozzi

13 ellenében. Fontenay-nél megsebesül, s elvesztett bal karját egy vaskarral pótolja. Erről kapja közismert melléknevét; a „Vaskarú" (le „Bras de Fer"). Condé herceg elestével a hugenotta hadsereg fővezérletét Gaspard de Coligny , az „Admirális Ur" veszi át. La Roche-l'Abeille-nél támadásba megy át, és győz a katolikusok felett (1569. jún. 25.). További haditerve olyan ellenoffenzíva indítása volt, amellyel növelheti a hugenották esélyeit - a szabad vallásgyakorlat elismertetéséért - a királyi udvarral szemben. A hugenotta hadsereg „párizsi felvonulása" - a Rhône völgyében - a burgundiai Arnay-le-Duc-nél dőlt el végérvényesen (1570. jún. 27.). Annak ellenére, hogy a hugenották kilátásai kedvezőtlenek voltak, mégis a maguk javára fordították a csata kimenetelét. Ezzel a győzelemmel megnyílt előttük az út Párizs felé. Nagymértékben hozzájárult e haditerv sikeréhez a La Noue vezérletével NyugatFranciaországban indított tehermentesítő ellenoffenzíva, és Saint-Gemme-la Plainenél aratott győzelme is. Ezzel Poitou és a Saintonge vidék, s La Rochelle is felszabadult a katolikusok szorításából. A királyi udvar kompromisszumra kényszerülve megköti a harmadik vallásháborút lezáró - s a hugenották szabad vallásgyakorlatát kinyilvánító - Saint-Germain-i békét (1570. aug. 8.). 76