Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

„Czéhbeli Társát ismét betstelenétette, sőt a Czéh Biztos fel szóllítására ki lépni nem akara, végre a Czéh ládát erőszakossal le csapta", ezért 2 ft-ra büntették, s míg meg nem adja, a céhből kitiltották. - A céhláda lecsukása a gyűlés végét jelentette. 1846-ban a piac tisztítására 5 ft-ot fordítottak. 1846-ban újra osztották a haláruló helyeket: „az Singer ház felől Gianone felől Özvegy Borzné Özvegy Kiss Imréné Moringer Alajos Borz György Bél János Kunszt Sebestyén Bél István Borz Ferenc Bél Ignátz Borz András Borz József Kis Imre" 1844-ben „Mind Ceh tagjai olly egyességre egyeztünk, hogy az Hal árulló helyen illetlen szavakkal egymást illetni a vagy az Hel végett tolakodni egy ezüst flo Büntetés alatt rendeltetett. Fel vigyázásra Bél Ignátz és Borz András mint Szolgálló mester rendeltettek." Végezetül vegyük vizsgálóra a céh létszámát és annak alakulását. Összeállításunk szerint az esztergomi halászcéhnek 1806 és 1873 közt összesen - tehát az inasokat is számítva - 113 tagja volt. Ebből inas 44, 76 legény, 45 mester és 4 özvegy. A mesterek közül azonban csak 25 volt itt legény is, másképpen: a 76 legényből csak 25 lett mester Esztergomban. A többi vagy elvándorolt, vagy élete végéig legény maradt. A mesterek egyidejű létszáma 9 és 14 kőzött változott, miként az 1. sz. melléklet mutatja. A legények általában tízen voltak. Hogy egy legény mester lehessen, leginkább 6-8 évet kellett várnia, s ez idő megegyezik a tolnai adattal, de kevesebb a bajainál (2. sz. melléklet). A 45 mester közül csak 18 tartott inast, egész életében két-három főt, többnyire a fiait. Kivétel Borz György, aki 1825-től 1858-ig hét inast szabadított. Ez az arány természetesnek látszik, hisz Tolnán a 338 mester közül - akik 1781 és 1882 között a céh tagjai voltak - csak 188 tartott inast, ezek közül 70 egyet, 45 kettőt, 34 pedig három inast szabadított. A legtöbb halászt a Borz család adta. Ez alatt a 67 év alatt 19 tagja szerepel, ebből 13 mester volt. A Béli családnak 6 tagja volt halász, belőlük négy a mester, a Mogyorusyakból 6, három a Móringerekből, de csak 2-2 mesterrel. Négy özvegyről tudunk, akik folytatták férjük mesterségét. Az egykorú összeírások szerint a halászok a Duna utcában laktak (ma Deák Ferenc utca), lakóként vagy saját házaikban, s ha a ház gazdát cserélt, az új tulajdonos is halász volt (3. sz. melléklet) 15. Ezekből az adatokból azért mást is megtudunk, részben a céh létrejötte előtti időkr[l. Halászok voltak már Balogh Ferenc (178688), Balogh Imre „úr" (1799-1821), Rajmajer Bálint (1787-), Béli János (1791-), Béli József (1803-1809), Borz György (1803-), Szölgyéni Imre (1815-20). Két halkereskedő, Guba József (1772-78) és Osina Gábriel (1789-91) ugyancsak a Duna utcában lakott. Mogyorúsi Ferencről megtudjuk, hogy „ágrul szakadt, sok gyerek" apja, Móringer Alajos a halászat mellett fával és pálinkával is kereskedett, ami elég szokatlan a halászoknál. Borz Ferenc egy kenyéren él az anyjával, aki akkor már nyilván özvegy volt. 61