Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

Esztergomiak tagjai voltak a komáromi halászcéhnek: 1797-ben szerepel Esztergomi Mihalik András, 1799-ben Esztergomi Szabó István, aki talán apja volt az ifj. Szabó István alapító tagnak.

1 Az inasok közt találkozunk vidéki származásúakkal: Baratskó József (1847) Párkány, Horváth György (1826) Vác, Kiss Ferenc (1810) budai szabaduló levelet mutat fel, Lemberger Gáspár 1825 és 1827 között Vácott vidéki mester, Máté János (1829) komáromi, Papp János (1853) dunaradványi, Piller András (1844) dunaföldvári, Veszelka István (1839) lévai származású. Béli József mesterről tudjuk, hogy 1834 és 1839 között „vidéken" dolgozott, s hazatérve kérte visszavételét a céhbe. Az életkorokról nem sokat tudunk. Csak két inasról jegyezték fel, hogy 13 évesek, kettőnél, hogy 16 évesek. Ha a 13 évet fogadjuk el általánosnak - másfelé is ez a többség- 16 évesen szabadul, s a fentebb említett 6-8 évi legénysor után 22-24 éves, mikor a mesterek sorába bevétetik. A családnevekből csak a leszármazást tudjuk megállapítani, de feltételezzük, hogy mint másutt, itt is többszörös rokoni kapcsolat állott fenn a házasságok révén. A céhszabályok a beházasodó legénynek, mesternek bizonyos előnyöket biztosítottak. Ezzel a rendelettel a lányok, özvegyek helyzetén igyekeztek segíteni, de a kezdő mesternek sem volt közömbös a rokonság segítsége, a felszerelés, szerszámkészlet, amihez a házasság révén hozzájutott. Könnyebbséget jelentett az is, hogy az asszony belenőtt ebbe az életformába, tudott fonni, hálót kötni, s a halpiacon is megállta a helyét. A 1872-ben született ipartörvény a céheket feloszlatta, de lehetőséget adott arra, hogy a mesterek ipartársulatot alakítsanak. Ahol a céhszellem erős volt, ott tovább élt a társulati keretek között, és még évtizedek múlva is céhről beszéltek, szegődtettek, szabadítottak, remeket készítettek, és céhzászló alatt vettek részt a körmeneteken, temetéseken. Az esztergomi halászok 1873. júl. 29-i ülésükön úgy határoztak, hogy „1873

lk évben megalakulásunk után a céhet főntartani fogjuk". Ettől kezdve a céhkönyvben egyetlen bejegyzés sincs. 62