Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet
Tovább olvasva a regény megtudjuk, hogy ilyen „arcképfestői sikerek" után festette meg egy Erzsike nevű leánynak a portréját Erzsike A tengerszemű hölgy főszereplője volt, s miközben Jókai leírta a portré elkészítésének történetét, szinte önvallomásszerűen feltárta saját arcképfestői munkálkodásának műhelytitkait is. Ismételjük, bennünket az a mód érdekel, amellyel Jókai az arcképeket megfestette. Erre a kérdésre választ kapunk a regény részleteiből, még akkor is, ha valóban sok bennük a regényes elem. A valóságban fennmaradt arcképek ugyanis nem mondanak ellent Jókai leírásának. Mielőtt munkába kezdett volna, megkérdezte, hogy „vajon elefántcsontlapra fessem-e az arczképet akvarellel, vagy vászonra olajban"? Miután megegyeztek az anyagban, vagyis az olajképben, elkezdődött a munka. Ismét Jókai módszerére emlékeztető részlet következik. Megkérte Erzsikét, hogy munka közben ne legyen jelen senki a családból vagy a család vendégei közül. „Mikor arczképeznek, nincs másnak helye az atelierben, mint a festőnek és modellnek Ezt Barabás is így csinálja... Olajfestménnyel előbb alá kell festeni a képet szennyes, közönyös színekkel, primfestésnek még én nem hallottam hírét Ilyenkor az arczkép még nem megnézni való... Ezúttal elég volt, ha a beállítás sikerült az alak féloldalvást, az arc pedig szemközt Az árnyékok felrakva, a háttér hozzávetőleg megkísértve, a ruházat alapszíne kipuhatolva. " Tehát először aláfestette a képet, majd megkereste a beállítás alkalmas formáját. Ezután felsorolta, hogy „a miniatúrában festett arczképhez szükséges: krapp, angol lakk, nápolyi sárga, valamennyi velencei fehér - és nagyon kevés égetett okker". Másnap folytatta a munkát. „Most már azután apróra tanulmányoztam az arczát " A fej minden részletét megemlítette. „Nekem ezt ilyen részletesen kell tudnom, mert hiszen minden az ecsetem szálain ment keresztül .. A fej tehát készen volt, mármost következik a ruha. Ez holnapra marad. " A regény harmadik fejezetében tovább folytatta az arckép megfestésének történetét: >t A festés alatt később lehetett már beszélgetni is. Sőt ez szükséges is az arczképezett jellemének tanulmányozása végett " Említettük, hogy Kecskeméten a főiskola könyvtárából kikölcsönözte J. C. Lavaternek fíziognómiai kérdésekkel foglalkozó könyvét Nos ezt éppen az arcképek elkészítéséhez szükséges ember és jellemismeret megszerzése szempontjából tanulmányozta: az elméleti ismereteket a gyakorlatban hasznosította. A tengerszemű hölgy című regényének ebben a fejezetében a már említett Barabás Miklóson kívül megemlékezett Kiss Bálint festőművész munkásságáról, vagyis saját festői gyakorlatának háttereként a korabeli képzőművészeti életből is fölidézett részleteket. Mindez azt mutatja, hogy figyelte és valamennyire is a hazai képzőművészek munkásságát. Az időszerű művészeti eseményekkel kapcsolatos mondanivalóját a Pesti Divatlapban megjelent mellékletek (metszetek), és írásművek segítségével adta elő. Ö maga ajánlotta modelljének, Erzsikének, hogy szüleivel fizettessen elő a Pesti Divatlapra, s a szülők elő is fizettek rá. Jókai megemlékezett a Divatlapban közölt mellékletekről és illusztrációkról. Az Erzsikéékhez érkezett első számban „divatkép" volt Jókai ezt a magyarázatot fűzte hozzá: )t A derék, hazafias érzelmű Vahot Imre vaskövetkezetességgel törekedett a divatot nemzetiessé tenni " Ezért a lap rajzolóinak ilyen jellegű megbízatásokat adott. Valóban sok „divatkép"-rajzot készített maga Barabás Miklós is és az ő rajzait általában Perleszka Domokos metszette ki, „ át" acéllemezre, s arról elkészítettek színezett nyomatot >y A második számnak a képmelléklete volt - Jókai szerint - Egressy Gábor, mint III. Richárd az álomjelenetben, kísértetektől körülvéve - Kiss Bálint hazánkfiától " A harmadik szám 186
