Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

mellékletéről így írt Jókai: „Ez Laborfalvi Róza, mint Gertrudis királyné Barabástól Művészi becsű rajz. " Tehát elsősorban a divatképekről és a színpadi jelenetekről emlékezett meg. Nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a Pesti Divatlap valóban közölte-e Jókai által említett motívumokat, mivel alig találunk olyan évfolyamot, amelynek számaiból a mellékletek egy része ne hiányozna. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy rendszeresen szerepeltek benne divatképek, s a folyóirat címlapján hirdették: lapjuk „írók és művészek arczképeivel, színpadi és divatképekkel" jelenik meg hetente. Vahot Imrének a képzőművészetek iránti rokonszenvét tanúsítja az a levél is, amelyet Jósika Miklóshoz írt 1844. szeptember 16-án. E levélben arra kérte Jósikát, hogy küldjön kéziratot a Pesti Divatlap számára, majd így folytatta: „a jövő szám mellett Laborfalvi Róza mint Bornemisza Anna bizonyára meglependi ónt", léhát Vahot megörökítette Laborfalvi Rózát a Jósika-hősnőnek Bornemisza Annának a szerepében. A rajzot - Jókai emlékezete szerint - Kiss Bálint készítette el. Egyébként Jókai a Pesti Divatlapban nemcsak reprodukciókat, mellékleteket, hanem a hazai képzőművészet helyzetével foglalkozó olyan megállapításokat is találhatott, amelyekre felfigyelt. Vahot Imre szerkesztő az 1845. január l-jén megjelenő szám bevezető cikkében - egyebek között " azt kívánta, hogy a „Pesti Műegylet jövő évben minél több képet legyen képes kiállítani s ne szenvedjen többé oly képtelenséget, miszerint nagyobbára külföldi képeket állít ki és vásárol meg. " Ezekben a sorokban a hazai képzőművészet, illetőleg a nemzeti jellegű művészet mellett való egyértelmű állásfoglalás öltött testet. Méginkább ilyenféle megállapításokat találhatott Jósika 1845-ben az Életképek című lapnak a Pesti Műkiállításról közölt ismertetőjében. Alapos okunk van rá, hogy szinte bizonyosra vegyük: Jókai olvasta ezeket az írásokat, hiszen ő maga is küldött e lap számára elbeszéléseket és regényrészleteket. Már csak amiatt is ismernie kellett a lapot, hogy tudja, milyen írások jelennek meg az övéi mellett. Azonkívül - miként már többször említettük -, a képzőművészet iránti érdeklődését akkor is megőrizte, amikor már jóval ritkábban rajzolt és festett. A Pesti Műkiállításról egy N. F. monogrammú szerző (Ney Ferenc) írt részletes ismertetést. Akár arra is gondolhatnánk, hogy például szolgált Jókainak, midőn az évekkel később - maga is írt tárlati beszámolót. Ney Ferenc teremről teremre járva írta le meglátásait, észrevételeit a magyar és a külföldi művészek közösen kiállított műveiről. Az első terem festményei közül Vidra Ferdinándnak Pannónia című olajfestményét emelte ki, s javasolta, hogy az állam vásárolja meg. A második teremben Spiro Edének A szent korona átadása II. Szilvester pápa által a magyar követnek című festményét ugyancsak megvásárlásra javasolta. A harmadik termet megnézve F. Waldmüller festményéről írt elismerően, de a mű iránti lelkesedése jóval visszafogottabb volt annál, amilyet a magyar művészek alkotásai láttán mutatott. A negyedik teremben Marastoni Jakab Görög nő című - ma is jól ismert - olajképe állította meg, s látta, hogy a Műegylet ezt a festményt vásárolta meg a múzeum számára. Elismerte a kép művészi értékét, azt azonban kifogásolta, hogy a Műegylet épp egy idegen művésztől vásárolt képet. Barabás Miklósnak a Vásárra induló erdélyi bérezi oláhok című festményéhez érve ismét Marastoni Görög nőjének a megvásárlását panaszolta fel, s azt állította, hogy inkább Barabás művét kellett volna megszerezni, „ha már Pannoniát (Vidra Ferenc képét) Nem vettük meg. " A Műegylet vezetőségének szemére vetette, hogy Barabás műveit következetesen mellőzik. 187