Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

bujdosnia kellett. Egy kis időre lardonán húzódott meg ő is, akárcsak Jókai, Tardonai tartózkodásának emléke az a portré, amelyen Jókait örökítette meg szakállasán, tiroli ruhaviseletben. Nem csodálkozhatunk rajta, ha Jókai egy később megírt regényének^ tengerszemű hölgynek egyik hősét Muraközyről formálta meg, s a szabadságharc fegyveres vállalkozásai közé is beleszőtte a rajzolással és festéssel kapcsolatos kecskeméti emlékeit Közben a Kecskeméten tanuló Jókai a Tudós Társaság drámapályázatán II. Lajos pénzügyminiszterének, Emericus Fortunatusnak a történetét feldolgozó drámájával, a Zsidó fiúval dicséretet nyert, ekkor már felcsillant valami abból, hogy a szó elvont, fogalmi síkján könnyebben fogja majd kifejezni magát, mint az anyaghoz kötött ábrázoló művészetekben. Amikor befejezte Kecskeméten a jogi tanulmányait visszament Komáromba. Asztalos Istvánhoz a jó nevű ügyvédhez állt be „patvaristá"-nak. Háromnegyed évig bojtárkodott, s közben tovább dolgozott a már Kecskeméten megkezdett Hétköznapok című könyvének kéziratán. Szorgalmasan eljárt a Duna-szigeti gyümölcsöskertjükbe, s ott dolgozott művén. Időnként azonban a rajzolást és a festést is gyakorolta. Szinnyei József szerint ellátogatott Orbán Gábornak, a már említett városi rajzmesternek az iskolájába, s ott egy romantikus várromot festett, olajban. Hétköznapok című könyvének fennmaradt kéziratlapjain a szöveg közben olyan rajzokat találunk, amelyek a regény szereplőivel és cselekményeivel kapcsolatosak. E rajzok közül nem egyet a szövegben megírt események illusztrációjaként is felfoghatunk. Például az első fejezetben - amely a Népünnepély címet viseli - egy elszabadult és megbokrosodott bikának a „rémtörténetét" írta meg Jókai, s a kézirat lapjain lévő rajzok között ott látjuk a bikát, ahogyan hátulról szelindekek támadják meg, elölről pedig egy erős karú férfi ragadja meg szarvánál fogva „ úgy, ahogyan Jókai leírta. Az írásmű és a hozzá készült rajzok közül, persze az előbbi jóval sikerültebb. Igaz, hogy a rajzok csak futó vázlatok voltak, amelyeket Jókai még fejleszthetett volna, ha arra gondol, hogy nyilvánosság elé adja őket, ám ilyesmire ő nem gondolt. Az 1845. évi komáromi tartózkodásának idejéből arcképei is maradtak. Megfestette - egyebeken kívül - főnökének, Asztalos Istvánnak a leányát, Etelkát - őt Jókai első szerelmeként ismeri az irodalomtörténet -. Az arcképnek két változata maradt ránk. Mind a kettő a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a tulajdona. Újabban egy harmadik portré is felbukkant, s azt szintén Asztalos Etelka arcképének vélik a Jókai kutatók. Egyenlőre annyit állítunk e portréról, hogy minősége, festői kvalitása sokkal jobb, mint az eddig ismert kettőé! Újra Jókainak saját, bár regényes természetű visszaemlékezéseit használva fel következtetünk arra, hogy miként, milyen részletekben festette meg a szóban forgó arcképeket. Kivált A tengerszemű hölgy című regényében találunk erre vonatkozó felhasználható utalásokat. E művét az 1880-as évek második felében írta. Mondanivalójának jókora része visszaemlékezés volt. A regény II. fejezetébe a Kecskemétről való hazautazás időnek, a Komáromban eltöltött nyárnak az eseményeit is beleszőtte. „Háromévi távollét után szülővárosomba visszakerültem... Üres óráimban arczképeket festettem. Olajminiatúröket Az ószőnyi tiszttartót, anélkül, hogy előttem ült volna, úgy eltaláltam, hogy mindenki ráismert, de annál is nagyobb szenzációt gerjesztett a fofiskálisnénak az arczképe, akit a legszebb asszonynak tartottak a városban. " Ez az idézet is azt mutatja, hogy 1845 nyarán csakugyan rajzolt és festett. Sajnos az ez időben keletkezett műveit nem ismerjük. 185