Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet
juthatott a rajzolással és a festéssel kapcsolatos feladatokhoz, a tágabb értelemben vett esztétikai látóköre mégis sokat gazdagodott. A pápai főiskolán az ország egyik legkorszerűbb könyvtára lett. Tarczy Lajos a matematikát, a fizikát és a vegytant tanította, s kitűnő könyvei jelentek meg a Főiskolai Nyomda kiadásában, a Képzőtársaságban pedig tanítványait a nemzeti nyelvnek és irodalomnak, a költészetnek, a szépprózának, s színjátéknak, a tudományos értekezésnek, a versmondásnak és a kritikai értékelésnek a titkaira iparkodott rávezetni. Jókai Az első arany című írásában idézte fel a Képzőtársaságban végzett munkáját. Az ott elkészített pályaművek minősítéséről is megemlékezett. „Az első páfyadíjt, a két aranyat nem én nyertem el, hanem Orlai; nekem csak a második jutott, az egy arany; s az elismerő véleményekből is a fényes, a magasztaló Ólainak, nekem csak a buzdító, a jövendőre utaló. S el kell ismernem, hogy Orlai koszorúzott novellája nemcsak jobb volt az enyimnél, de valósággal jó volt". Az irodalmi siker ellenére úgy tetszik, hogy Jókait Pápán legalább annyira - vagy még jobban - foglalkoztatta a rajzolás és festés, mint az írás. Orlai Petrich Somának a Budapesti Szemlében megjelent emlékezéséből is erre következtethetünk. Orlai szerint nagy súlyt vetettek „a színek egymásra gyakorló vegyi hatására", s Jókai nagyon jól tudta, hogy milyen színeket szabad csak egymással keverni. A Magyar Nemzeti Galéria művészeti adattárában őrzött Orlai Petrich Soma levelek között találjuk Lantay Sándornak Sopronból küldött leveleit is, és azok egyikében Lantay tájékoztatást ígér bizonyos festékfajták kikeverésének a módjáról. Ezt a tájékoztatást Lantay egy soproni festőtől kívánta megszerezni. Jókainak Pápáról írt levelei között szintén találunk a rajzolásról és festésről tudósító részleteket. 1842. április 3-án édesanyját a következő levélben értesítette: „Két novellát írtam pályamunkákat. . . lerajzoltam tns Tarczy professzor urat és kislányát, valamint Pállfyék kisfiokat is, még nincsenek készen, mert... nehezen szárad a festék. " (Vály Ferenc naplójából megtudjuk, hogy a Jókai családnak Komáromban élő tagjai milyen utakat tettek Pápára, hogy milyen kapcsolat fűzte Vályt a pápai főiskola tanáraihoz, s hogy miképpen tudta egyengetni Móric boldogulását.) Jókai egy másik levelében arról írt, hogy összekészített néhány dolgot, egyebeken kívül „egy festményemet . . ezenkívül Mari húgomnak néhány képecskét" . Majd így folytatta levelét: „Legismertebb hír Pápán, hogy Kazayné asszonyság meghalt s az ötven ezer forintos charta biancot át is adta. " Szinte bizonyos, hogy Jókait az utóbbi levélből nem is annyira a nagy pénzösszeg foglalkoztatta, amelyet Kazay Gáborné a főiskolára hagyott, hanem inkább az a két olajfestmény, amelyek közül az egyik Kazay Gábort, a másik feleségét Kazayné Siskei Juliannát ábrázolta. A Kazay házaspár már 1837-ben két tanszéket alapított a pápai főiskolán. Vagyis magukra vállalták a tanszékek felállításával kapcsolatos költségeket. Az egyik a „critika philosophia", a másik az „exegatica theologica" tanszéke volt. E nemes cselekedetükért a főiskola vezetősége festményeken kívánta megörökítetni őket. A Kazay házaspár a festmények elkészíttetésének a költségét szintén magára vállalta, következésképp a két olaj f estményű arckép is ajándékozás útján került a főiskola gyűjteményébe. Mesterük Verbőtzy József volt. A két arcképet azon az őszön mutatták be a főiskola növendékeinek (ünnepség keretében), amelyen Orlai Petrich Soma Pápára érkezett. Ez 1840-ben volt. Számára tehát ezek az arcképek adhatták az első pápai képzőművészeti tapasztalást, s Jókainak - aki szívesen festett arcképeket - szintén nagy élményt jelenthettek. 182
