Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

Vayerné Zibolen Ágnes ismertette azt a két ceruzarajz arcképet, amely 1925-ben ajándékként került a Pápai Főiskola gyűjteményébe. „Bizonyára nem véletlenül juttatta az adakozó éppen Pápára vissza őket, az aláírás módja (rajzolta Jókai Móricz), s a kemény hegyes irónnal vont vonalak gyakorlottsága alapján ezek is az 1841-42-es év munkái közé tartoznak . .elfogódottsággal kell kézbe vennünk, mert Pápán Jókai környezetéből valók lehettek, annak a kis körnek tagjai, tanárok vagy jó barátok, melyhez Petőfi és Orlai is tartoztak" - olvashatjuk a két rajz ismertetésében. Hogyne venné még nagyobb elfogódottsággal kezébe a két rajzot e sorok írója, aki maga is a pápai gyülekezet iskoláiban tanult, s a kollégium egykori tanárairól fennmaradt arcképeket vizsgálva az idősebb férfit ábrázoló portréban Széky Bélának a főiskola hajdani tanárának vonásait ismerte fel. Megerősíti e felismerést az a tény is, hogy az arcképeket Széky Béla fia Széky László juttatta vissza a Pápai Főiskola gyűjteményének. Ugyancsak Jókai pápai tanulóesztendejében készült a Pap Dávidot megörökítő ceruza- vagy krétarajz. Az Új Idők 1902. évi folyamában Magos Gyula ismertette a portrét Jókai hatvan év előtti rajza címmel. A szerző állítása szerint: „Jókai akkor több barátját lerajzolta s így Pap Dávidot is, akihez később is meleg barátság kötelékei fűzték " Most magát Jókait idézzük. Ö ezt írta Az első arany című visszaemlékezésében pápai esztendejéről: „Hárman laktunk egy szobában: Kerkápoty Károly, Pap Dini és én. Pap Dini geniális fiú volt: tele elmésséggel; csinos könyvtárt tartott, amiből Kerkápoty Tocquevillet tanulmányozta, én pedig Boz Dickens első művét, a Pickwick klubbot". És végül még egy idevágó emlékét idézzük fel, szintén saját sorai segítségével: „ Valahányszor a szögleti bolt előtt elmentem, büszkén tekintek a czímerül festett magyar kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha. " Eszerint a Pápán látott „műalkotások" közül egy bolti címer cégér is megmaradt emlékezetében. Jókainak a cégérek iránti érdeklődésére még visszatérünk. Jókai az eddig már többször említett Az én életem regénye című könyvének Az én iskolatársaim című fejezetében leírta egy bakonyi kirándulásának az eseményeit. A kiránduláson több szép erdei és mezei virágot talált. Azokat otthon - gondosan selyempapírok közé téve - lenyomtatta, megszárította, s végül botanikai albumot csinált belőlük. De az összegyűjtött és tartósított növényeket le is rajzolta. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében is őrzik egy ceruzarajzát, amelyen különféle virágoknak gondos tárgyilagos és esztétikus mását adja. E papírlapra huszonhárom motívumot rajzolt oly módon, hogy egy-egy virágot egészében és részleteiben is (levél, tok, szár stb.) bemutatott. E részletek lerajzolása művészi öröm és rajzolási erőpróba volt számára, s egyúttal a növénytanban való járatosságát is erősítette. Rajzi és növénytani ismereteinek a segítségével azután tájélményeit, illetőleg természetlíráját írásban is érzékletesebben és színesebben tudta megjeleníteni. Amikor 1842 nyarán Pápáról vissament Komáromba, megint csak a festés és a rajzolás iránti vonzalmának élhetett, mert ő maga állította, hogy „itthon csak festettem. . . .Lefestettem az anyámat, a nénémet, a kis Mari húgomat, a Károly bátyámat". Elképzelhető, hogy már ekkor elkészülhettek az édesanyját, Pulay Máriát, a sógorát Vály Ferencet, Eszter nővérét (akkor már Vály Ferencnét), unokahúgát, Vály Margitot és bátyját, Károlyt megörökítő arcképei. Ezeket mind tussal - ecsettel vagy tollal - rajzolta. Az ecsettel készült képeken a tus oldott, lavírozott anyagát használta fel. Legtöbbjüket a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében találjuk. Minthogy azonban e most említett családi arcképeken a jellemábrázoló készségét és a tusfesték felhasználásának módját jóval érleltebben mutatta fel, mint régebbi rajzain, könnyen 183