Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Somorjai József: Az úttörőmozgalom újjászervezése Komárom megyében 1956–60 között;

szóló arról beszélt, hogy csak addig kell megtűrni a régi értelmiséget, amíg az új kinevelődik. Havasi Ferenc összefoglalójában felhívta a figyelmet az értelmiséggel szembeni helyes politikai gyakorlat kialakítására, melynek lényege: őket is a végzett munkájuknak megfelelő erkölcsi és anyagi elismerés illeti meg. A pártalapszervezetek figyelmébe ajánlotta,, hogy a pártépítés során a jövőben jobban támaszkodjanak az értelmiségiekre is, mivel 1956-ban az egész megyében mindössze 34 főt vettek fel közülük párttagnak és az 1880 pedagógusból mindössze 436 volt párttag.

4 A megyei lapban 1957 áprilisában az a sommás megállapítás jelent meg, hogy a pedagógusok többsége elítéli az „56-os ellenforradalomban" részt vett pedagógusokat, sőt egyetértenek a felelősségre vonásokkal. - Megjegyzem, hogy az adott politikai helyzetben másféle vélemény nem kaphatott volna nyilvánosságot. Az MSZMP megyei testületei még több alkalommal kénytelenek voltak visszatérni az értelmiséggel szemben alkalmazott helytelen nézetekre, ami azt bizonyítja, hogy e felfogások hosszú ideig léteztek.

6 Az 1957/58-as tanév oktatásügyi tapasztalatait összegző beszámolóban is a sok helyes megállapítás mellett még több olyan nézet is megfogalmazódott, amely a régi rossz politikai gyakorlat, hibás szemlélet továbbélését mutatta. Ezt sejtette pl. az a megjegyzés, amely elítélte azokat a pedagógusokat, „akik nem röstellnek" anyagi előnyök fejében méhészkedéssel, földműveléssel, állattenyésztéssel, mozigépészkedéssel is foglalkozni. Természetesen mindezek a felfogások megnehezítették az eszmei konszolidációt, késleltették, de megakadályozni nem tudták az értelmiségiek bekapcsolódását a közéletbe. Tatabányán az értelmiségiek közül elsőként a pedagógusok körében sikerült létrehozni az egységes pártalapszervézetet, amely jelentős részt vállalt az eszmei konszolidációból. Tevékenységük a városon túl a megye értelmiségének aktivizálódását is elősegítette. 1957. március 5-én Horváth Géza, Lengyel Géza, Nikodémusz Etelka, Nagy Lajos, Molnár Ilona, Salamon Hugóné vezetésével megvitatták és elfogadták állásfoglalásukat. A megye egyébként a Komárom Megyei Hírlap 1957. április 12-i számából ismerhette meg a pártalapszervezet programját.

8 Ebből az derült ki, hogy e közősség tagjai elítélik a „szocialista rend megdöntésére irányuló ellenforradalmi kísérletet, követelik az ellenforradalom mellé álló pedagógusok felelősségre vonását", de kiállnak minden becsületes pedagógus védelme mellett. Elkötelezték magukat a marxista-leninista világnézet szerinti oktató-nevelő munka mellett, követelték a kötelező hittanoktatás helyett a fakultatív vallásoktatás visszaállítását. Vallották, hogy a Szovjetunió segítsége szükségszerű volt és a helyes viszony helyreállítása érdekében javasolták az orosz nyelvoktatás újrakezdését. Felajánlották segítségüket az ifjúsági szövetség létrehozásához és az úttörőmozgalom újjászervezéséhez. Hangsúlyozták, hogy együtt kívánnak működni a szakszervezettel, az iskolavezetéssel. Javasolták, hogy minél előbb hívják össze a szülői munkaközösségeket. Emellett a pedagógusokat pontos, lelkiismeretes munkára szólították fel. Komárom megyében 1957-ben már ismét 142 párttag pedagógus tevékenykedett.

9 Az értelmiséggel szemben táplált szektás elzárkózás felszámolásában jelentős előrelépést eredményezett az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottságának 1958. 11.10-i ülésén elfogadott határozata. Ez az értelmiség körében végzett munka érdekében ugyanis az alábbi feladatokat határozta meg; „Valamennyi pártvezetőséggel meg kell értetni az értelmiséggel való foglalkozás fontosságát, minden párttag értelmiségi 164