Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Somorjai József: Az úttörőmozgalom újjászervezése Komárom megyében 1956–60 között;

testhezálló pártmunkát kapjon. Az irányító pártszervezetek időnként hívják össze az értelmiségieket a véleménycsere, meggyőzés, információcsere érdekében, erősíteni kell a párttag és a párton kívüli értelmiségiek kapcsolatát."

1 Az 1956-os események alatt az úttörőcsapatok is vagy feloszlottak, vagy megszüntették tevékenységüket. A gyermekmozgalom jövőjét illetően különböző felfogások, ellentétes nézetek uralkodtak az országban. Voltak, akik a cserkészmozgalmat akarták visszaállítani, de ezt a kezdeményezést sem az országos, sem a megyei pártvezetés nem vette jó néven, nem támogatta. November közepén Budapesten egy másik csoport megalakította az Őrszemcsapatok Országos Szövetségét, s ennek nyomán az országban több helyen őrszemcsapatok alakultak. Ennek köszönhető, hogy Komárom megyében először Esztergomban 1956 novemberében megalakult a Kanizsai Dorottya Órszemcsapat 30 fővel, mely a város több iskoláját fogta össze. Januártól ez is átalakult egy városi közös úttörőcsapattá, mely a Révész Béláról elnevezett úttörőházba tette át a székhelyét. A csapatvezető Faragó Katalin volt Az Órszemcsapatok Országos Vezetősége tagjai között találjuk Rakó Józsefet is, aki a fővárosi szervezőmunka mellett a Komárom megyei feladatokat is vállalta. 1958 januárjában Tatabányán is járt, ahol szintén előkészítették az őrszemcsapat megalakulását de a Magyar Úttörők Szövetsége létrejötte miatt erre már nem kerülhetett sor.

1 A harmadik álláspont, melyet többek között Irencsényi Aföldapfel Imre, Surányi László, Kovács Ottó, Lukács Magda, Gergely Márta, Szirmai Éva képviseltek az volt, hogy vissza kell állítani az úttörőmozgalmat, de az addig elkövetett hibákat nem szabad újra megismételni. Ezt az álláspontot támogatta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága is, amely 1957. január 25-i körlevelében az egész ország közvéleménye előtt megerősítette, hogy az úttörőszervezetek feladása elhamarkodott lépés volt, mert azt a látszatot keltette, hogy az úttörőmozgalom egészében volt hibás, tagadását jelentette mindazoknak az eredményeknek, amit az úttörőszövetség az eltelt 10 év alatt elért a gyermekek nevelésében.

1 Vagyis a párt is az úttörőszövetség újjászervezését javasolta. Ezt a véleményt az őrszemcsapatok vezetősége is elfogadta és úgy döntött, hogy az úttörőszövetség újjáalakulásával beszünteti tevékenységét

1 Az úttörőszervezetek visszaállítását egyébként a megyében is egyre több szülő, pedagógus és úttörő követelte.

14 A Magyar Úttörők Szövetsége újjászervezésére 1957. február 17-18-án az Orvosés Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Székházában, Budapest V, Nádor u. 32. szám alatt került sor.

1 Irencsényi W&ldapfel Imre akadémikus, egyetemi tanár előadói beszédében először az úttörőmozgalomban 1956-ig elkövetett hibákat vette sorra. Megállapította, hogy jellemző volt a bürokratizálódás, a jelképek háttérbe szorultak. Az úttörővezetők közül sokan a nagy számokat keresték,már a harmadikosok is automatikusan tagok lettek, így elmosódott a különbség úttörő és nem úttörő között Az úttörőmunka szervezetileg és tartalmilag is fokozatosan az iskola függvényévé vált. Az őrsi és rajösszejöveteleket az iskolai órák pótlására használták fel, nem számoltak a gyermekek életkori sajátosságaival. Ezáltal az öntevékenység, a gyermeki aktivitás elsikkadt. Sokszor megsértették az önkéntességet, pl. az őrsök padsoronként alakultak. Nem volt kidolgozva az úttörőmozgalom pedagógiájának módszertana, hiányzott az igazi romantika a csapatok életéből.

16 Miért legyünk tehát továbbra is úttörők, hangzott el a kérdés Irencsényi Wrtdapfel Imre részéről. Azért, mert az úttörőmoz165