Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

Az 1907/08-as tanévben az egyházak elemi iskolái közül Komárom és Esztergom megyében a legtöbb (52,80, ill. 55,82%) a római katolikusoké volt. A Szent István Társulat által kiadott tankönyvek az egységes, államilag is jóváhagyott tanterv alapján készültek. Saját maguk tanszemélyzeti és fegyelmi szabályzata szerint működtek, de érthetően inkább kidomborítva a katolikus nevelés és oktatás külön szempontjait. A helyi plébános elnöklete alatt működő katolikus iskolaszék feladata volt a tanszemélyzet tagjainak megválasztása, az iskolaadók összegének megállapítása, a tanítás felügyeletének biztosítása. Tananyaguk minimum a következőkből állott: „Hites erkölcstan, olvasás és írás, fejből és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete, nyelvtan, természettan és természetrajz elemei, hazai földleírás és történet, gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből, a polgári jogok és kötelességek ismertetése, ének, testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra. A községi népiskolákban járul ezekhez: beszéd- és értelemgyakorlatok és némi általános földleírás és történet."

50 A felekezeti iskolák kisebb részét a református és evangélikus népiskolák alkották. Szintén viszonylagos önállósággal működtek, tankönyveiket, tanterveiket hasonlóképp egyházi főhatóságok hagyták jóvá, és saját iskolaszékük irányítása alatt állottak. Klebelsbert Kunó a felekezeti iskolai hatóságokat felmentett az 1868. évi tőrvény azon kötelezettsége alól, miszerint másvallású gyermekeket föl kell venniök, ha azok száma nem éri el a 30-at. így több törpeiskola alakult, melyeket Benisch Arthur az alábbiakkal jellemez: „A nyugati államokkal ellentétben, nálunk a községek népe felekezetileg nagyon megoszlik, s ezért nagy számban vannak községek, ahol 3-4 vagy még többféle felekezeti jellegű és osztatlan vagy részben osztott iskola működik." A szóban forgó tanintézetek egyike-másika a minimális létszámnak is messze alatta maradt - az általános helyzetre azonban inkább a túlzsúfoltságot mondhatjuk jellemzőnek. 1907. évi adatok szerint Esztergom megyében mindössze négy olyan elemit találunk, ahol teljesen osztott volt a tanítás, 50-ben folyt részben osztott, 32-ben pedig osztatlan formájú képzés. Komárom megyében még rosszabb helyzet alakult ki: 92 osztatlan és 79 részben osztott intézményről szól a statisztika. Az országos állapotok még 1937-38-ban sem sokkal jobbak: az iskolák egytized része sem dolgozik külön osztályokkal, közel fele részint osztott, 44%-uk osztatlan. A magyar iskolákra 139 tanuló, a nemzetiségiekre 152 jutott. Külön fiú-, illetve leányiskolák a községekben alig működtek: 1907-ben Esztergom vármegye mindössze 5 fiú-, illetve 4 leányelemivel, Komárom 7, illetve 6 nemek szerint elkülönített népiskolával rendelkezett. A két megye koedukált iskoláinak aránya 89,53, illetve 92,40% - összehasonlításként az országos átlag 1937- ben is 94,3% volt. A magániskoláknak az országosnál nagyobb aránya a megyék ipari tevékenységével függött össze. Az Esztergom-környéki szénbányászathoz kapcsolódóan már hat vállalati és két társulati intézményről tudósítanak 1907 táján, Komárom megyében is találunk hármat. A szám tovább emelkedett, amikor 1896-ban a mai Tatabánya város alatt hatalmas széntelepre bukkantak. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat gyors ipartelepítésbe és - fejlesztésbe kezdett, munkások ezreinek biztosítva letelepedést és munkát: „Az alsófokú oktatásban a bányászkodás hozott szervezeti tekintetben jelentős változást. Megteremtette ugyanis a maga sajátos „társulati" népiskoláját (...) 1918-ra a MÁK RT kezelésében és tulajdonában 3 elemi népiskola volt, s a tanulók száma meghaladta a 3000-t, a tanítóké pedig elérte a 40-et. Ugyanakkor ebben az időszak152