Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

b. Polgári iskolák Az Eötvös-féle népoktatási törvény az alapfokú képzés betetőzésére két iskolatípust is létrehozott. A felsőbb népiskolákat az 5000-es lélekszámot meghaladó településeknek ajánlották, fiúk számára három, leányoknak két évfolyammal, ahová a VI. elemit elvégzett 12 éveseket vették fel. A tantárgyak a nemek szerint és a kapcsolódó ipari vagy mezőgazdasági szaktanításnak megfelelően differenciálódtak. Az iskolatípus nem volt hosszú életú, hiszen az 1907. évi jelentés már így ír róla: „A felső népiskolák a gyakorlati élet igényeinek nem felelnek meg és nemcsak hogy nem fejlődnek, de évről évre tapasztalható a fokozatos visszaesés ennél az iskolafajnál. A felső népiskolák száma az 1908. év folyamán is apadt (...), az év folyamán már csak három állami felső népiskola (2 fiúk, 1 leányok részére) állott fenn." Az ismertetett iskolatípushoz képest szélesebb ismeretanyagot és így nagyobb továbbtanulási esélyt biztosított a polgári iskola. Fiúk számára kezdetben 6, leányoknak 4 évfolyamból állt - később egységesen 4-ből. Feltétlenül az elemi iskola 4 osztályának elvégzését vagy az eredményes felvételi vizsgát szabták. Bár a népoktatási törvény 76. §-a kimondta, hogy tanterve és tantárgyai (a latin kivételével) a középiskola 4 osztályának megfelelőek legyenek, valójában nem jelentett egyenrangú képzést azzal. Tananyaga elsősorban azoknak nyújtott ismereteket, akik hivatalnoki, tisztviselői, kereskedelmi pályára, illetve középfokú szakiskolába készültek. Az itt tanulók társadalmi összetételét, a nemek eltérő továbbtanulási arányait jól tükrözi az alábbi összefoglalás: „A szülők foglalkozása szerint a fiúk következőleg oszlottak meg: 23%-uk kisiparosok, 12%-uk kiskereskedők, 8%-uk kisbirtokosok, 8%-uk kereskedelmi és közlekedési segélyszemélyek gyermekei; a leányoknál pedig 17%-a kisiparosok, 16%-uk köztisztviselők, 13%-a kiskereskedők és 9%-a más értelmiségi foglalkozású szülők gyermekei. E szerint az értelmiségi osztályok leányai sokkal nagyobb arányban szerepelnek a polgári iskolák tanulói között, mint az ebből az osztályból származó fiúk, akiknek nagy része a középiskolákat látogatja. A

IV. osztály elvégzése után tovább tanult a fiúk közül 58%, a leányok közül 50%, önálló pályára lépett azokból 35%, ezekből 6%, otthon maradt a fiúk közül 4%, a leányok közül 42%. A leányok majdnem felének tehát a polgári iskola nem kenyérkereső pályára szolgál előkészületül, hanem csak műveltségszerzésre."

38 1873-ban még nem volt tanuló, aki Komárom megyében felső nép vagy polgári iskolába járt volna, de Esztergomban már 39 leányt találunk.

39 1907-ben 8 tanítóval és 182 tanulóval működött e római katolikus polgári leányisakola, míg Tatán, illetve Komáromban három intézmény összesen 560 diákot fogadott. 1937-ben már 9 polgári iskolát találunk a megyében. Ezek egy része - mint pl. a felsőgallai és a kisbéri vegyes volt, Komáromban, Tatán, Esztergomban külön fiú-, illetve leányintézetek alakultak. c. Középiskolák Az egyetemek, a társadalmilag magasra értékelt életpályák felé egyetlen út vezetett: a középiskolán keresztül, hiszen az általános műveltséget, egyben a felsőbb tudományos képzés előkészítését csak a gimnáziumok és a reáliskolák biztosították. Tanítási anyagukban, fenntartók szerinti megoszlásukban az egymástól eltérő tradíció nagy szerepet játszott: „Jelleg szerint tekintve, igen nagy a különbség a gimnáziumok és a reáliskolák között. Amazoknak csak 25%-a állami, emezeknek ellenben 148