Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

81%-a, amazoknál a felekezeti jelleg az uralkodó (63%), amely viszont emezeknél majdnem elenyésző (12%). A történelmi fejlődés magyarázza meg ezt a különbséget; a gimnázium évszázadokra visszamenő intézmény, míg a reáliskola múltja alig haladja meg a félévszázadot."

40 A gimnázium - hagyományainak megfelelően - humanisztikus jellegű képzést nyújtott a latin, a görög nyelv elsajátítása révén. Tknulói túlnyomórészt elméleti (teológiai, bölcsészettudományi, jogi), orvosi pályára léptek. Ezzel szemben a korábban hat, majd nyolcosztályos reáliskola gyakorlati szakemberek: mérnökök, építészek, gépészmérnökök, vegyészek képzéséhez nyújtott alapot azzal, hogy modern nyelvet (angolt, franciát vagy olaszt) és természettudományos tárgyakat tanított magas óraszámban. A két iskolatípus közti átmenet - az 1924. évi XL, a középiskolákról szóló törvénycikk alapján - a reálgimnázium képviselete, mely a latin és német mellett modern nyelvet is tanított, s a gimnáziumokénál szintén nagyobb teret szentelt a természettudományos képzésnek. A fenti törvénycikk mondta ki azt is, hogy mindhárom típus egyelőre jogosít valamennyi egyetemre és főiskolára való felvételre. A leányközépiskolák ügyét 1926-ban rendezték, az egységes „gimnázium" elnevezést pedig mint korábban utaltam rá - 1934-ben vezették be. Több évszázados múltra tekintenek vissza megyénk nagyhírű középiskolái, hiszen Esztergomban 1694-ben a jezsuiták, Tatán 1765-ben a piaristák alapítottak gimnáziumot. Az 1873-as adatok szerint az előbbinek, Szent Benedek-rendi római katolikus, nyolcosztályos „főgimnáziumában" 18 tanár irányítása mellett 303 fő tanult, az utóbbi kegyesrendi „algimnáziumában" 7 tanerő 84 diákot oktatott.

41 Esztergom háromévfolyamos községi reáltanodája 5 nevelővel 136 tanulót fogadott. 1907-ben a fenti iskolák sora egy komáromi gimnáziummal bővült. A tanulók összlétszáma ekkor már 991 volt. 1937-ben két reál- és egy humán gimnáziumot, egy-egy reáliskolát, illetve leány-középiskolát találunk. 4. Felsőoktatás Felsőfokú intézményeink száma - ahogy az I. fejezetben szó esett róla - a századforduló és a II. világháború közötti időszakban nőtt a legdinamikusabban. 1907-ben négy egyetemről, tíz jogakadémiáról és negyvenkilenc hittudományi főiskoláról számol be a statisztika. A hallgatóik soraiba Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése nyomán, az 1895. nov. 18-án kiadott királyi rendelet szerint már nőket is fel lehetett venni. 1907-ben a 236 fős csoportjuk a felsőoktatásban részt vevők létszámának (13 548 hallgató) mindössze 1,74%-át tette ki. Mivel a jogi és a teológiai karok el voltak zárva előlük, túlnyomó részük a bölcsészeti és a természettudományi fakultáson készült a tanári és a gyógyszerészeti pályára, ennél jóval kevesebben az orvosi hivatásra.

42 Az intézetek és hallgatók számát összehasonlítva jellemző aránytalanságot állapíthatunk meg. Egy-egy egyetemre átlagosan 2447,50, jogakadémiára 150,60, hittudományi főiskolára 45,96 fő jutott a 9790-es, 1506-os, illetve 2252-es összlétszám alapján. Ezért sürgette újabb egyetemek felállítását a kultuszminiszter az 1913. évi országgyűlési felszólalásában: „Az előbbi években a túlzsúfoltság és az azzal járó hátrány, főleg csak a jogi karon volt érezhető, utóbbi időben azonban az orvosi fakultáson is elterjedt és a műegyetemen is észrevesszük, mindkettőnek nagy hátránya, mert hiszen úgy az orvosi fakultáson, mind a műegyetemen példás volt az oktatás, amit a külföld is elismert. Kívá149