Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

fenyítéssel" büntessék. Az érvényben lévő 1884. évi ipartörvény alapján 12 éves kortól foglalkoztattak gyermekeket, kiknek munkaideje 14 éves korig 10 óra, 14 évtől 12 óra volt. A tanulók heti 7 órás elméleti oktatását népiskolai tanítók, gyakorlati képzését kisiparos szakemberek, ipari és kereskedelmi tisztviselők végezték. Hogy milyen előzetes képzettségi feltételek között, részletesen leírja az 1907. évi miniszteri jelentés: „Szomorúan meglepő tény az, hogy az előkészítő osztályban nem kevesebb, mint 1694 olyan tanuló volt - egy kivétellel mind az iparos-, inasiskolában -, aki megelőzőleg még egyáltalán nem járt iskolába. A többiek legnagyobb számmal a IV. elemi iskolából jöttek (5136), az V osztályt is elvégezte 2000, s a Vl-ikat 1500 tanuló. Az analfabéták száéma még nagyobb azokénál is, akik iskolába megelőzőleg még nem jártak, mivel sem írni, sem olvasni nem tudott 2600,1008 pedig csak olvasni tudott, írni nem. (...) A felszabadultak (inasokljcözül 362 nem tanult meg magyarul, 103 pedig még írni-olvasni sem tanult meg. Az 1937-38-as tanév statisztikája ennél már jóval kedvezőbb képet mutat. Az elemi IV-VI. osztályát a tanulók 61,7%-a végezte el, polgári iskolai bizonyítványa 36,8%-nak volt. A középfokú intézmények V-VIII. osztályával és a gimnáziumi érettségivel rendelkezők együttes aránya 1,2%-ot tett ki. A kor társadalmi viszonyairól tájékozódhatunk, ha megvizsgáljuk a tanonciskolái tanulók szociális összetételét. Közel felük iparos, 23%-uk őstermelő, kereskedelmi, 16%-uk közlekedési foglalkozású szülő gyermeke. A közszolgálati alkalmazottaknak, szabadfoglalkozásúaknak - a két világháború közötti társadalomszerkezet középosztálya tagjainak - mindössze 7%-a adta gyermekét erre a pályára, hiszen státuszuk, pozíciójuk az „úri neveltetést" szolgáló gimnáziumot, esetleg a polgári iskolát irányozta elő számukra. Az 1907. évi adatok szerint Esztergom vármegyében három iparos- és egy kereskedőinas-iskola működött 467, illetve 32 tanulóval, Komárom vármegyében pedig ugyanennyi intézmény 595, illetve 36 tanoncot foglalkoztatott. 1937-ben már 15 ipariskolát találunk a mai megye területén, melyeknek a következő helységek adtak helyet: Komárom, Tatabánya, Kisbér, Tata-Töváros, Felsőgalla, Dorog, Nyergesújfalu, Ács, Piszke, Süttő és Tokod. A szakemberellátást - ezen túlmenően - különböző szakmai tanfolyamok is szolgálták. 3. Középfokú oktatás a. Szakképesítést nyújtó intézmények A középfokú szakképzést a felső kereskedelmi, mezőgazdasági és ipariskolák, kisdedóvó- és tanítóképzők biztosították. Mind az elméleti, mind a gyakorlati felkészítésük az iskolákban, a képzők esetében gyakorló intézményekben folyt. Megyénkben csupán Esztergomban működött kisdedóvó- és tanítóképző, melyet a római katolikus egyház tartott fenn már a XIX. század közepétől. Az elsőben az 1907-08-as tanév alatt 37 hallgatót, a másodikban 165 diákot oktatott 6, illetve 9 tanár. 1937-ben már két tanítóképzőt tüntet fel a statisztika, de az óvónőképzőt nem. A szakoktatást azonban három további iskola is szolgálta: két mezőgazdasági és egy ipari jellegű. Az utóbbi a MÁK Rt. tatabányai tevékenységéhez kapcsolódó szénipari előkészítő intézmény volt. 147