Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Fűrészné Molnár Anikó: A Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum fényképtára (Megyei fényképészek és fényképészműtermek)

zelmúltban került be fényképtárunkba több felvétele, melyek közül a tatabányai „ZamenhoF Eszperantó Szakkör tagjairól az 1950-es évek második felében készült fényképe bír a legjelentősebb információs értékkel.

42 Az iparlajstromokból a legutóbbi évekig nyomon követhető kik váltották ki a fényképész ipart. Munkásságukat folyamatosan figyelemmel kísérni, a dokumentációs értékű fotókat gyűjteményünk részére megszerezni, s az utókornak megőrizni, a ma fontos feladatai közé tartozik. Mint pl. Nagy Károly bányász témájú képeinek megőrzése, hiszen ő napjainkban is hű megörökítője a változásoknak a tatabányai bányászatban. Tatabánya dinamikus fejlődése, évről évre változó arculata ma is bőven kínál fotózásra, megörökítésre méltó témát. Mai képe egy most formálódó, alakuló város benyomását kelti. Élő bizonyítéka a tájformáló ember munkájának. Az emberek, akik itt élnek, mindig sietnek valahová, egy-egy villanásra veszik csak tudomásul környezetüket, amely legyen bármennyire szép, tájékozódási pontként hat rájuk. Nem állnak meg csodálkozva egy fa, vagy egy ház előtt. Másképpen láttatni városunkat, az itt élő fotósok fontos feladata. Hogyan látszik a tájegység a fotóművészet szemével? Olyan épületeket, tárgyakat és élethelyzeteket láthatunk, amelyek mellett nap mint nap elhaladunk. S mégis, a fényképezőgépek objektívaiban és a nagyításkor a fotópapíron megtörténik az átváltozás. Esztétikummá lesz a gyártelep, a meddőhányó, a füst, a boltokban vásárolható képeslapok eddig személytelen látképe. Az elődök által megkezdett munka jó kezekbe került. Természetesen nem mindenkinél egyenletes színvonalon. Az azonban rögtön kitűnik, városunkban, miként a megyében másutt is, ez a művészeti ág folyamatosan fejlődik, új utakat keres. Fényképtárunkba természetesen nem csak a tatabányai fényképészek alkotásai kerültek begyűjtésre, bár eddig kétségtelenül az ő fotóik vannak többségben. A helyi lakosság egy része a közeli 'Etára járt át fényképezkedni, így a Tatabányán fellelt személyi anyagokban is találtunk tatai fotográfusok által készített felvételeket. A legelső fényképész, akinek nevével Tatával kapcsolatban találkozhatunk Blobner József. 3 Fényképészeti műterme a Fürdő utcában volt, melyet hirdetésekben is propagált. Ajánlása szerint arcképeket, tájképeket, építkezési tárgyak és csoportozatok felvételeit készítette. 1886-ban elköltözött a városból. Múzeumunkba került fotói tökéletesen kidolgozott portrék, melyeket német nyelvű „Photographisches Atelier Blobner Tbtis" felbélyegzéssel látott el.

44 Tata egyik legnevesebb - 1907-től több mint30 éven át a 40-es évekig - tevékenykedő fotósa Dimény Olivér volt. Képeinek hátlapján elhelyezett hirdetése szerint: minden szakmába vágó munkát jutányos áron készített, fényképészeti cikkeket és gépeket is árult amatőröknek, gyári áron. Képei különböző tatai kiadványokban is megjelentek. Gyűjteményünk legértékesebb, legféltettebb felvételei közé tartoznak a gróf Esterházy uradalmi gőztéglagyárról és ipartelepről készített sorozatképei. Néhány tatai fotós az 1920-as évektől szinte napjainkig dolgozott, mint Szabó Zsigmond, vagy a már említett Futó Fábiánné. Több fotósnak viszont csak a nevét ismerjük, működési idejüket még nem sikerült tisztázni. Fürst Frigyes, Piekarowiz Richard fennmaradt fényképeik alapján elsősorban arcképeket, egész alakos képeket és csoportképeket készítettek. Komáromban az első fényképészek a XIX. század 60-as éveiben telepedtek le. Az 1890-es évekig a Maeer- és a Wittmann-család tagjain kívül más hivatásos fényképészről nem tudunk. A 60-as évek derekán a városban elsőként Mager Ármin által 126