Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez

54 Mühlbacher, Regesten n. 1890. (1893): „Muotarum, quae Eparespurch nominator." 55 MGH Dipl. Arnolfi n. 120. p. 175—7. 56 Mitterauer, Kar. Markgr. 166. 57 Vö. uo. 179. 58 MG SS I. 400. 59 MGH Dipl. Karolomanni I. (3) n. 3., p. 287—8. 60 Vö. Mitterauer, Kar. Markgr. 166. 61 Mitterauer, Kar. Markgr. 166., Sós, Mg. szláv nép Ratkos, P.: St. zvesti AÜSAV 16. 202. 62 MGH Dipl. Lud. Germ. I. n. 173., p. 244—5.; a szöveg ilyen értelmezése jól támaszkodik arra, hogy Passau a Thalbach ( = Spraza) nyugati részét — „de ista occidentali parte" — annak forrásától a Spratzig (alia Spraza), ill. Repcébe való ömléséig birtokolja (Rapa = Repce: Pirchegger, MIÖG 33. 1912. 290. Váczy, SSz 24. 1970. 83. j., Tóth, VSz 1972. 247.) Salzburg pedig a folyók nyugati partjából — „ex occidentali ripa supradictarum aquarum" — a keleten és délen fekvő részeket bírja, azaz Salzburg birtoka a Spratz és Thalbach találkozásánál kezdődik. Ez a magyarázata annak, hogy Salzburg is (MGH Dipl. Lud. Germ. I. n. 102., p. 147—8.), Passau (Kremsmünster) is (MGH Dipl. Karolomanni I. (3) n. 3., p. 287—8.) birtokos a Spratz—

Talbach összefolyásánál fekvő Penninwancnál, vö. Tóth, VSz 1972. 249., aki Penninwancot tévesen a Spratz északi oldalára teszi; és Lechner, K. : MGSLK 109 (1969) 61., aki az először a XVI. században adatolt Pengersdorffal azonosítja, Steinhaueserre való hivatkozással (59/59. j.), mondván, hogy a Penno név egy Per(i)nger becealakja. Egyebekben Lechner Pilgrim hamisítványának véli az oklevelet (62—63.), noha kénytelen elismerni, hogy a formai jegyek nem Pilgrimre vallanak. Lechner legfőbb érve az, hogy oklevélben tudatos tisztázatlanság van, hiszen az semmiképpen sem illeszthető az ismert geográfiai helyzetre (54 —55.) Nem is, ha egy XX. században kiadott térképre vetítjük az adatokat. A XVIII. századi térképeket használó Lechner (vö. 56.) azonban elfeledkezett arról, hogy ezeken is megnézze a vizek helyzetét: mert a — valóban Ny—K irányban folyó — Spratz itt még (persze a térképeken) ÉNy—DK irányban rögzítődik. A IX. századi északi irány többnyire valójában észak-keletet jelöl. Semmi másról nincs szó tehát, mint hogy Passau a Spraza = Thalbach (így Lechner is: p. 62.) torkolatáig a íolyóvidék birtokosa, Salzburg birtoka e ponttól (Blumau környéke) keletre (azaz mai fogalmaink szerint dél—keletre = a Repce jobbpartja) és délre (azaz dél—nyugatra, nagyjából a Blumau—Schönau—

Kirschschlag háromszög a Zöbern és Thalbach között, s természetesen így tovább a Zöbern másik oldalán) terjed. 63 MGH Dipl. Lud. Germ. I. n. 98., p. 142., Mollay, Ödenburg, Bp. 1942. 20. skk, az oklevél Rába-ját másként azonosítja, de észre kell vennünk, hogy itt nagyobb területi egység meghatározásáról van szó, mintha pl. in Carinthia-t olvasnánk valahol, a birtok pontos meghatározása nagyságának megjelölése után következik. 64 pl. MGH Dipl. Lud. Germ. I. n. 9., p. 11. — a. 833. 65 Erre: Sós, Mg. szláv nép. 100—1., Mitterauer, Kar. Markgr. 87., Tóth, VSz 1972. 114. j., akik mint savariai grófságot említik, Tóth, ih. helyesen mutat rá arra, hogy ez lényegében a Salzburghoz tartozó területet foglalta magában a Rába—Repce között. 66 MGH Dipl. Lud. Germ. I. n. 115., p. 163-4. 67 Schünemann, Deutschen 15—6. 68 MGH Dipl. Karoli III. II. n. 95., P. 122—3. 69 Schünemann, Deutschen 16. 70 MG SS I. 401. 71 MG SS I. 400. 72 Widemann, Trad. Höchst. Regensburg 27., Mitterauer, Kar. Markgr. 105. 73 Mitterauer, im. 180. 74 Váczy, SSz 24. 1970. 298. 75 Vö. uo. 73. j. 76 Vö. Mitterauer, Kar. Markgr. 180. 77 Vö. Regin. schron. ad a. 880., MG SS I. 691.: „Concessit

... rex (sc. Ludowicus III) Arnolfo Carantanum ... in quo situm est

... Mosaburch .. . vö. Sós, Mg. szláv nép. 136. 78 MG SS I. 400. 79 MG SS I. 401. 67