Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez
ra egy wanduri név, amely ismeretlen nevet az egykori klerikus tudomány a felerészben hasonló, ismert vandál alakkal helyettesített. Ez pedig azt jelenti, hogy a VIII. század vége frank—avar háborúinak avarjai (vagy egy részük?) magukat wanduroknak nevezték, azaz egy olyan névvel, amelyet az onogundurtól elválasztani aligha lehet. 130 . A Rábától nyugatra fekvő területek viszonyainál nehezebben tisztázható a Conversio által Pannónia inferiorral azonosított Priwina-dukátus topográfiája. Ez a terület közvetlenül a marcha prefektusa alá volt rendelve, 131 így a 828-as határrendezés után 132 a Drávától északra keresendő, mint a Conversioból kiderül 133 a Sala folyó környékén. Ezt a folyót a kutatás egységesen a Balatonba ömlő Zalával azonosítja, 134 Salamon F. kivételével, aki nyugatabbra keresné, 135 feltételezését azonban kizárja, hogy a Conversio Salat Pannónia inferiorba helyezi, 136 utóbbi pedig a Rábán innen fekszik. 137 Priwina területe tehát a Zala segítségével meghatározható, pontos körülhatárolása mégis bizonytalan. Eltérnek a vélemények abban a kérdésben, hogy e területen a Rába—Dráva— Duna közötti rész egészére kiterjedt vagy csak a Dél-Dunántúlt foglalta magába. 138 Mint Sós is rámutatott, a terület meghatározását elsősorban a forrásokból ismert helynévanyag alapján lehet elvégezni, 139 ezek azonban rendkívüli elővigyázatossággal kezelendők. 140 A biztosabb azonosítások már a legkorábbi irodalomban szerepelnek: Mosaburg == Zalavár, Quinque Basilicae = Pécs, Bettobia = Ptuj /Pettau. 141 Ezek az azonosítások mind a Conversio közelebbi topográfiai támpontot (Mosaburg esete kivételével) nem nyújtó adatai alapján történtek, így — még ha meggyőzőek is — olyan adatokkal kell összevetnünk őket, amelyeknél a topográfiai biztonság is elérhető. Egy ilyen vizsgálat alapjául szolgálhat Német Lajos 860-as oklevele 142 és az annak felhasználásával készített Arnulphinum. 143 A Német Lajos-féle oklevél utolsó pontja a Rábacomitatusban Peinicahu, 144 Saiapiugin már Priwina területén fekszik, mint az egy másik 860-as oklevélből kiderül. 145 Utána Chuartinahu, Kensi, Temperen, ecclesia Gundoldi, Sabniz, Nezilinpah stb. következik. Salapiugin-t általában Zalabérrel azonosítják, 146 mivel a piugin az ófn. piugi 'beuge' többes dativusa, 147 így a helynév jelentése 'Szála hajlása, — kanyarulata' lenne. 148 Ugyanezért helyezi Füssy Hídvég környékére, 149 azaz a Zala másik nagy kanyarához. Más azonosítást ad Koller, aki a salzburgi birtokokat közlekedési csomópontokon keresi, ezért Salapiugint a Zala felső folyása mentére, esetleg Őriszentpéterre lokalizálja. 150 Ezekhez az azonosításokhoz meg kell jegyeznünk, hogy a Zala déli nagy kanyarja aligha volt érzékelhető a IX. században, amikor a folyó Zalavár környékén eltűnt a mocsarakban, 151 másrészt az is kérdéses, hogy a Zàlabér környéki nagy kanyar mennyivel volt érzékelhetőbb a zalaegerszegi nagy S-kanyarnál. A Saiapiugin = Őriszentpéter azonosításhoz maga Koller jegyzi meg, hogy bizonytalan és behatóbb megokolást kívánna. 152 Mindezek alapján magunk részéről úgy látjuk, hogy ha Saiapiugin egyáltalán azonosítható, akkor csak olyan részletes határleírás alapján, mint amit a Priwina Altaichnak való adományozását megerősítő Német Lajos-oklevélben találunk. Priwina „ ... de sua proprietate in suo ducatu quicquid habuit ad Salabiugin infra terminos istos." adományoz területet Altaichnak: 52
