Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez

„In orientem ultra Salam fluviolum usque in Slougenzin marcham et Stresmaren, et sic sursum per Salam usque ad Uualtungesbah, et sic inde usque in Hrabagiskeit et Chirihstetin."

153 Az oklevél adataival Ratz foglalkozott részletesen,

154 Salapiugin = Zalabér azonositásból kiindulva, igy Slougenzin marcha-t a Veszprém megyei Szőccel, Chirihstetin-t Vasboldogasszonnyal stb. azonosította.

1SS Hogy ez az azonosítási eljárás mennyire képtelen, az pl. Slougenzin marcha = Szőc esetében is megmutatható, hogy a többiről ne szóljunk. Szőc neve 1272: Zelch, 1329: Sculch, 1463: Zeelch.

156 Meglehetősen nehéz elképzelni, hogyan vethető össze az az alak a slovjenc(in) vagy slovenc(in)-ként olvasandó marchanévvel,

157 amely világosan a szlovén névvel azonosítható,

158 ennek pedig a középkori magyar nyelvben tót (thot, tout) a megfelelője,

159 így Slougenzin marcha emlékét legfeljebb valami tót jelzős földrajzi névben kereshetnénk, de semmiképpen nem azonosíthatjuk Szőccel, amely név egy szl. selo-ból származtatható.

160 Oklevelünk adatai közül feltétlen figyelmet érdemel mindenekelőtt a Hrabagiskeit név, amivel kapcsolatban a régi 'Raabscheide' értelmezés

161 helyességét Moór kétségbe vonta, egyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy nem német nyelvi alak.

162 Ugyanakkor kevés a valószínűsége annak, hogy e név és a Rába neve között nincs valamilyen kapcsolat, s ez önmagában is kételyeket ébreszí a Salapiugin = Zalabér azonosítási alappal szemben. Van az oklevélben azonban egy olyan adat is, amit eddig kevéssé méltattak figyelemre. A határ ugyanis „ultra Salam fluviolum" húzódik a szlovén Markig. Karoling adatainkban viszont a Sala mindig „flumen/fluvius",

163 magyar középkori adatokban minden esetben „fluvius".

164 Oklevelünk Zalája tehát nem lehet a Zala folyó, hanem egy Zala „folyócska". Ez az adat annál figyelemreméltóbb, mivel a Zalának van hasonló nevű mellékfolyója, amelynek neve pontosan azonosítható „Sala fluviolus"szal. A Képes Krónika szerint III. Henrik 1051-ben „iuxta fontes riuorum Zala et Zelice" tör Magyarországra.

165 Ortvay szerint itt a Zala két ága értendő, s a Zelice tulajdonképpen „Kis-Zala".

166 Melich véleménye alapján a Zelice alak egy szl. Sal

ica-ból m

ag

ya

r Szalica-n keresztül f

ejlődhe

tett,

167 ennek nevét őrizheti a mai Vas megye Szőce, amelynek régi neve Szelce, Szölce volt.

168 így a Képes Krónika Zelicéje a mai Szőcei-patakkal azonosítható, mint azt Holub kifejti,

169 a krónika-adat alapján nem is igen helyezhető keletebbre ez a víz. A Szőcei-patak egykori Zelice nevére világos adat, hogy torkolatánál is találunk Szelce (Zelche, Scelche) helynevet,

170 egy bizonyos vízfolyás mentén előforduló azonos helynevek pedig többnyire a vízfolyás egykori nevét őrzik, így a Melich által „esetleg" két patakra vonatkoztatott helynevek ugyanarra a víznévre mennek vissza.

171 Kevéssé valószínű, hogy ez a Szőce < *Salica nem lenne azonos a „Sala fluviolus"-szal, ami éppen egy eredeti *Salica értelemszerű fordítása. Ebben az esetben viszont a vizsgált 860-as oklevél adatait szinte pontosan rögzíteni tudjuk* Az altaichi monostor birtoka a Szőcei-patak felső folyásától keletre érte el a szlovén Markot, innét délre Stresmarent, majd nyugat felé, a Szőceipatakot metszve az Uuualtungesbahot, amely talán a magyarósdi patak valamelyik része (Szaknyér mellett), s innét északra húzódott Hrabagiskeitig és 53