Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
48 Uzsoki A. im. 60. 8. t/2. 70. 18. t/7. 49 Uo. 81. 50 Tata, Kuny Domokos Múzeum ltsz.: 72. 39. 1—7. {Petrovics Jenő által begyűjtött hiteles síregyüttes) 51 L. Veliacik im. 203. 8. á/6. (6. sír) 52 Vö. 45. j. 53 M. Dusek: 1960. Patince XXII. T/5—6. (18. sír) XXVIII. T/5. (25. sír) stb.; uő.: 1969. Iza XX. T/5. (9. sír), XXI. T/9. (10 sír) stb. 54 A. Tocik: ím. 1964. 23. 12. á/2. 5. 8. 10. 13. 55 Bóna I.: im. 213—14. 56 Uo. 32. T/5. (Újhartyán-Vatya), 53. T/7. (Dunakeszi) 57 Uo. 66. 11. á/5. (Soroksár), 76. T/2. (Izsák) 58 Uo. 217. 59 A Nyergesújfalun feltárt 180 sírós urnatemető anyagát (Torma I. : 1976. 26; Rég. fűz. 28.1975. 18.), mely alapvető információkat adhat az esztergomi csoport belső kronológiájához, nem ismerjük. A rövid ismertetés alapján a temető anyaga jól szemlélteti a tokodi csoport szerepét az esztergomi csoport kialakulásában. 60 Bandi G. 1965. 68. 61 Bandi G.: 1967. a. 30. 62 Arch. Ért. 1970. 308., Arch. Ért. 1971. 268. 63 M. Dusek: A kecskédi és monostori bronzkori temető. Rég. Füz. Ser. II. 8. 1960. 64 Bóna L: im. 205. T. 65 Bandi G.: 1967. b. 29. Ugyanebből a temetőből jelentős szórványanyag van Lenhardt Gy. gyűjteményében. 66 Bandi G.: 1971. 67 Rég. Füz. no. 1974. 5. 68 Bóna I. im. 206—207. T.; Mozsolics A.: Bronzkori sír Szőnyből. Arch. Ért. 1940. 133—137. Arch. Ért. 1970. 311. 69 Vö. 51. j. 70 Tormái.: 1976. 71 Bandi G.: 1967. 32.; Kovács T.: 1975. 309. A tatai járás egy részében végzett terepbejárásunk eredményeképpen is találtunk több magyarádi településre utaló lelőhelyet. 72 A tokodi csoport önálló létének végét a középsőbronzkor 1. (RA1) végére helyezik (Bandi G.: 1963. 23.; Bóna I. im. 222.) A viszonylag kis sírszámú önálló tokodi temetők és a kisebb lélekszámra utaló telepek (Torma I. 1972. a 75—76.) ismeretében nem tartjuk lehetetlennek mészbetétes kerámiás népcsoportok megjelenését már a középsőbronzkor 1. periódusának végén sem. 73 A kialakulás és a korai szakasz leletanyagának körülhatárolása és kapcsolatainak elemzése e tanulmány kereteit meghaladja, ezért itt ezzel részletesebben nem foglalkozunk. 74 Egy kivételes esetet ismerünk. Bandi (im. 1965. 70.) Tokod-Altáróról említ egy sírt, melyből tokodi és magyarádi edény került elő. Adata azonban csak a leletanyag publikálásával lesz hitelt érdemlő. Uő. egyébként a tokodi csoportot egyidősnek tartja a magyarádi kultúra régibb fázisával (im. 1963. 23.) Egy Szőny-Koponyási „sírban" is előkerült egy formájában és díszítési technikájában erős tokodi hagyományokat őrző bögre magyarádi edénnyel. (Bóna I. im. 205. T/5, 7.) Az általunk körvonalazott csoportokat tehát nem lehet szigorúan elhatárolni, inkább a középsőbronzkor anyagi kultúrájában és etnikai képében végbemenő folyamatos változás lépcsőfokait képviselik. 75 A dél-dunántúli mészbetétes kerámia eltűnése az esztergomi csoport fiatalabb lelőhelyein megegyezik K-magyarországi előfordulásának felső időrendi határával. (Bandi G.: 1970. 68 —69.) Összevetve az ÉK-Dunántúlon és DNy-Szlovákiában kialakult képet az általunk tárgyalt időszakban megállapíthatjuk, hogy az egyes kultúrák élettartama jobban lezárható kronológiai korlátok közé szorítkozik Szlovákiában, mint nálunk. Míg a Dunától D-re a tokodi csoport leletanyaga jelentős arányban kerül elő mészbetétes környezetben, (nem feledve természetesen az önálló, mészbetétes kerámiát egyértelműen megelőző lelőhelyeket), addig 34
