Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

Az ún. duplaműhelyt beszüntetik, visszaállítják a szimplaműhelyt, ami által a munkások keresete kb. 15—20%-kai emelkedni fog." A tokodi üveggyár munkásai a megegyezés értelmében a munkát megkezdték, mivel főbb követeléseiket elfogadták, s az üveggyáriak biztak abban, hogy azt a gyár vezetősége be is tartja majd. Akkor még nem tudták, hogy ez az első nagyobb sztrájkjuk csak kezdete volt osztályharcuk további kemény küzdelmeinek. Az igazgatóság azt az ígéretét, hogy a mozgalomból kifolyóan senkit sem bocsátanak el, betartotta. Az aláírt megállapodás kiadását azonban — amelyet a munkások képviselői és a gyár részéről Eggenhoffer igazgató írtak alá és láttamoztatás végett az igazgatónál maradt — a munkások hiába várták. 1929. július 7-én a tokodi munkások nyilvános gyűlésen foglalkoztak a sztrájk eredményeivel. Schönherr József szövetségi titkár „élesen bírálta az igazgató eljárását... — írta az Üvegipari Munkás 1929. július 26-án —, mert a megállapodást tartalmazó jegyzőkönyvet még ma sem adta ki, s a megállapodásnak alig néhány pontja van eddig végrehajtva."

25 Eggenhoffer nagy nehezen kiadta ugyan a megállapodást, de arról kihúzta a nevét, mondván, Aschner igazgató nem hatalmazta fel őt arra, hogy a munkássággal megállapodást írjon alá. Szerény vigasz volt, hogy azt megígérte a munkásoknak; a megállapodásban foglaltakat maradéktalanul be fogja tartani. Ez azonban csak puszta ígéret maradt. Az újabb sztrájk 1930. július 7-én tört ki a tokodi üveggyárban. Az elemi erővel kirobbant munkabeszüntetés előzménye az volt, hogy Aschner igazgató a régi bértarifa helyett új elszámolási rendszert javasolt. Javaslatát azzal indokolta, hogy meg akarja szüntetni; amíg egyesek 80 pengőt keresnek, addig mások csak 20 pengőt visznek haza. Az a célja, hogy minden munkás 80—90 filléres, vagy ennél magasabb órabért érjen el. „A tarifára 14 napi próbát csináltunk — jegyezte le az eseményeket Bernáth Ferenc szakszervezeti bizalmi

26 — és kisült, hogy . . . 50—60 százalékos bérredukció történt. A munkásság erre rettenetesen felháborodott és kérte a régi tarifa rögtöni visszaállítását, vagy az új tarifa megjavítását, erre nem volt a cég hajlandó, így kimondotta a munkásság a sztrájkot." Megkezdődtek ismét a tárgyalások a munkások képviselői és a gyár vezetői között, Reviczky főszolgabíró közvetítésével. A szakszervezet gyári vezetősége ugyanis az esztergomi főszolgabírói hivatalhoz, mint felsőbb iparhatósághoz fordult, hogy járjon el az érdekükben. Reviczky főszolgabíróhoz küldött kérvényükben beszámoltak tarthatatlan helyeztükről: „A redukált munkabérek mellett, — írták — a szó szoros értelmében éhesen, . . . tovább nem bírtuk . .. a 60—70 fokos hőségben ezt a rendkívüli nehéz fizikai munkát végezni. . . Hiányos táplálkozás mellett ebben a nagy hőségben, a kénes levegőben máris legyengült szervezetünk legrövidebb időn belül felőrlődne és . . . mindnyájan a tüdővész biztos áldozatai volnánk."

27 Megírták azt a panaszukat is, hogy tűzifa-járandóságukat, a havi 50 kg fát a gyár már 8 hónapja visszatartja. „Nekünk a gyárral szemben a következő kérésünk van — folytatódik az írás — 1. az eddigi bérek fönntartása, az igazságtalanságok kiküszöbölésével. Ne178