Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

künk nem lényeges az, hogy milyen tarifa alapján számolnak el, csak az igazságos legyen és ezáltal a munkabérünk ne csökkenjen. 2. Az új tarifa alapján és próbaképpen ledolgozott 3 heti munkabér-különbözet megtérítése. 3. A visszatartott fa árának kiutalása." A tárgyalások semmi eredménnyel nem jártak, így a sztrájk tovább folytatódott. „A tokodi üveggyári munkások immár egy hét óta tartó bérharcában a helyzet változatlan — adta hírül a Népszava. 28 — A munkásokat a tárgyalás eredménye nem elégítette ki és páratlan fegyel­mezettséggel és egyhangú lelkesedéssel a harc tovább folytatását határozták el. Külön is hangsúlyozták a munkások, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján nem bíznak a gyár ígéreteiben és a vezérigazgató írásbeli biztosítéka nélkül semmi­féle ajánlatot nem tartanak komolynak, mivel tavaly hasonló körülmények után a gyár igazgatósága a megállapodást egyáltalán nem tartotta be ... Az üveg­gyári munkások elhatározták, hogy jogos követelésük mellett a végsőkig kitar­tanak." Alig egy héttel a tokodi sztrájk kirobbanása után a salgótarjáni üveggyári munkások is beszüntették a munkát. A bérleszállító új tarifát itt már nem is közölték a munkásokkal, csak kifüggesztették a gyárban, mint rendeletet. A salgótarjáni üveggyári munkások tudták, mi történt Tokodon és válaszul sztrájkba léptek. 29 A sztrájk ügyében a tárgyalások elhúzódtak. A megbeszélések során az igazgató hajlandó volt az alapórabért 90 fillérre kiegészíteni. A munkások az igazgató ajánlatával szemben 1,20 pengős alapórabért kértek. Az igazgató a munkások követelését nem fogadta el, s így a tárgyalások ismét megszakadtak. Az igazgató pedig kijelentette, hogy az üzemet beszünteti, a kemencéket kioltja és olyan munkásokat keres, akik a fölajánlott bérek mellett hajlandók dolgozni. A fenyegetések hatástalanok maradtak. Amikor az igazgató látta, hogy az ijesztgetéssel nem boldogul, azt ígérte a munkásoknak, hogy 50—55 pengő heti keresetet biztosít nekik az új tarifa alapján. írásba adni ígéretét azonban nem volt hajlandó, így nem jött létre megegyezés. 30 „Míg a salgótarjáni üveg­gyári munkások sztrájkja lezárult, addig Tokodon még tovább tart a sztrájk és a gyárigazgatóság hatalmi eszközökkel törekszik a sztrájk elnyomására." — kísérte figyelemmel az eseményeket a Népszava. 31 Az igazgatóság július 21-én a magyar állampolgársággal bíró munkásoknak lakfölmondó levelet küldött, az „idegen állampolgárokat" pedig felszólította az ország elhagyására. A megfélemlítés azonban nem használt, a munkások kitartottak igazuk mellett. Erre a gyárvezetőség július 23-án 96 munkás ellen lakkiürítési port tett folya­matba az esztergomi járásbíróságnál, mondván: alperesek „szolgálati viszo­nya ... a sztrájkbalépés következtében . . . megszűnt... a lakásokra . . . üze­münk újbóli megkezdhetése végett alkalmazandó munkásaink részére feltétle­nül szükségünk van." 32 „Csodálatos, milyen ördögi gyorsasággal fogott hozzá a járásbíróság az ügy lebonyolításához — írta a Népszava. 33 — A július 23-án beadott keresetet még ugyanaznap elintézte, másnap kikézbesítette, és ... júli­us 28-ának 9 órájára Tokodra, az üveggyár irodájába tűzte ki a tárgyalási határnapot. A létérdekeikben megtámadott munkások szervezetük ügyészé­hez . .. fordultak jogvédelemért. A jogvédő tanácsára kérvénnyel 34 fordultak 179

Next

/
Thumbnails
Contents