Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

A KISBÉRI NYELVJÁRÁS HANGTANI VIZSGÁLATA [Részletek az azonos cimű bölcsészdoktori értekezésből] Az alább következő munka a címben említett doktori értekezés egy kisebb részlete. A disszertáció maga — a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagának és szókincsének a kutatásából származó példaanyagra építve — a kisbéri nyelvjárás vázlatos hangtani vizsgálatát kísérelte meg elvégezni. Ezen kívül a kutatás megfelelő tényanyagot biztosított a kisbéri nyelvjárás névszóés igeragozásának, valamint a névszó- és igetövek nyelvjárási hangtanának tanulmányozásához is. A hangtanban három témakör részletesebb vizsgálatára is sor kerülhetett: 1. az é'-zés és ö-zés, 2. z-zés, 3. az á utáni o-zás. Az értekezést a paraszti szókincsből vett szótár, valamint néprajzi és nyelvjárási anyag közlése zárja. A dolgozat anyagát a nyelvjárási kutatás szempontjából fehér foltnak számító Kisbéren, helyszíni gyűjtésből sikerült összeállítani. A KISBÉRI NYELVJÁRÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A vizsgált nyelvjárás a dunántúli nyelvjáráshoz tartozik, s azon belül az észak-dunántúli típusba sorolható be [Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere, Bp., 1971., 337 és kk., 347 és kk.]. Ez a nyelvjárástípus — Imre Samu előbb említett felosztását követve — a régi Komárom megye déli, Győr megye északkeleti [kivéve a Szigetközt] és Veszprém megye északi részére lokalizálható. A típus főbb sajátosságait — így a kisbéri nyelvjárás jellemzőit is — az alábbiakban határozhatjuk meg. I. A HANGRENDSZER 1. A magánhagzók a) A rövid magánhangzók: w, ü, i, 0, 0, e, a, e, Kisbéren a fentieken kívül a következő fonémavariánsok vannak: e 0, a b) A hosszú magánhangzók: w, w, /, 0, 0, é, ä\ ä, ë Nyelvjárási variánsok: é, ê, á, i

v 145