Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fatuska János: „Szálláskeresés” a Tata környéki német karácsonyi szokásokban

Békásmegyer (Krottendorf), Budakalász (Kalasch) és Pomáz (Paumasch) Bonomi szerint a szokás legkorábban Budaörsön (Wuderesch) alakult ki, itt egy pesti asszony, özv. Schwarz Józsefné honosította meg 1898-ban. További terjedésében fontos szerepe volt két nyomtatványnak: Ave + Maria Geistlicher Krippenbau oder fromme Übengen für die heil. Advent- und Weihnachtszeit. Umgearbeitet nach einem alten Büchlein vom Jahre 1721. von Schw. M. P. (Innsbruck 1922.) és Ein Kind ist uns geboren. Adventsandachten, Herbergsuche. (Verlag des Katholischen Kirchenblattes, Budapest 1943.) A szokás menete a legapróbb részletekig egységes volt valamennyi községben. A „Herbergsucherinnen" belépésekor elmondott párbeszéd szövege megegyezik a várgesztesivei. Az osztrák néprajzi atlasz szerint (9) Ausztria területén 664 helységben ismerték és gyakorolják a szokást. Ezek közül 160 helységben tartják réginek, 20 helységben az I. világháború előtt kezdték megtartani, a többi esetben a szokás ezeknél újabb. Hitelesen a szokás megléte csak az 1869—1870 körüli évektől igazolható. A szokást Salzburgban (tartomány) általában „Frautragen"-nak, a többi osztrák területen „Herbergsuchen"-nek nevezik. A szokás tiroli és salzburgi formája némiképp eltér a többitől (itt esetenként József, Mária stb. alakokkal dramatikus formák is vannak; a szokás itt a legrégebbi). Ausztria más területein egységes szokásforma alakult ki, mely megegyezik a bajorországi, badeni és württenbergi szokásokkal, valamint a magyarországi németeknél ismertetettekkel is. A szokás terjesztésében itt is jelentős szerepük volt a vallásos nyomtatványoknak, többek között a Buda környéki német falvakban is használt Ave + Maria stb. c. füzetnek. (Első kiadása 1892-ben) A szokás a múlt század végén elterjedt a szomszédos szlovén és cseh-morva területeken is. (10). Összefoglalóan a „Herbergsuchen"-ről megállapítható, hogy olyan szokásról van szó, mely osztrák hatásra a 19. század végén és a 20. században szlovén, cseh, magyar és magyarországi német nyelvterületen is elterjedt, s formája — a késői kialakulás és a nyomtatott útmutatók szerepe következtében — egységes. A magyarországi németeknél a szokás közvetlen osztrák hatásra alakult ki. A dunaszentmiklósi „Herbergsweiwer"-szokás fontos mozzanata az ún. „Herbergslied" vagy „Joseflied", melynek variánsai az ismertetett „Christkindlspiel"-ekben is feltűnnek, s amely sem a többi Tata és Buda környéki német község „Herbergsuchen"-ében, sem az ezek forrásául szolgáló ponyvanyomtatványokban nem szerepel. Hartmann ismertet olyan bajor karácsonyi játékokat, (11) melyeket Lausen, Holzkirchen, Altötting és Giesing községekben gyermekek adtak elő, s melyek (eléggé romlott és nehezen értelmezhető) szövege egyezést mutat a dunaszentmiklósi „Herbergslied"-del, ill. az említett „Christkindlspiel"-részletekkel. Teljes szövegét Überseen találta meg egy „Vier schöne geistliche Lieder" c. nyomtatványban, melynek második éneke a „Liebster Joseph, lass uns gehen!". Ez a következő: (a dunaszentmiklósi „Herbergslied"-ben és a Tata és 138