Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

a régi metszetábrázolások is megmutatják. Rendkívül becses számunkra Auer leírásának az a részlete, amelyben a Fellegvárról, tehát az egykor királyi, majd pedig érseki palotatömbről megállapítja, hogy az „csaknem négyszögű" volt. Ez az igen alapos megfigyelés is kétségtelenné teszi, hogy az épületek és falak mind a négy oldalról körülzárták a palotaudvart. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a keleti szárnyépületnek csak egy része, mégpedig a kapuzattól délre, tehát a Lakótorony és Várkápolna felé eső része épülhetett az Árpádkorban, míg az Auer leírásából megismert vörösmárvány kapu, s az attól északra húzódó részek csak későbben, feltehetően Vitéz János, vagy esetleg — de csakis kisebb és jelentéktelenebb részében — Hippolyt érsek idejében keletkeztek. Az is kétségtelen, hogy a kaputól északra eső udvarrészt csak kerítő fal zárta, mert ezen a részen a hadmérnöki helyszínrajzok sem utalnak belső térrel ellátott épületre. Hogy az Auer által leírt szép, magas, vörösmárvány kapu, tehát a keleti feljáró út legbelső kaputornya a XV. század alkotása, az kétségtelennek látszik. Nem valószínű azonban, hogy az Hippolyt idejében kelekezett volna, mert akkor a számadáskönyvek bizonyára tartalmaznának kifizetési tételeket, vagy legalábbis nagyobb mennyiségű vörösmárvány szállítására vonatkozó kifizetéseket. De miután ilyenek nem léteznek, csaknem bizonyosra vehető, hogy az Vitéz János idejében épült. A XVII—

XVIII. századi hadmérnöki felmérések és helyszínrajzok, s az 1960-as években végzett régészeti feltárás is kétségtelenné teszik, hogy ezen a helyen a késő középkor folyamán kapu állott, amely a palota udvarba nyílott. Auer János 'Ferdinándnak a díszes, vörösmárvány kapura vonatkozó, rendkívül fontos adat mellett még néhány más olyan részletet is tartalmaz Naplója, amely részben megerősíti, részben kiegészíti a Bonfinitől s a fönnebb idézett forrásokból származó ismereteinket. Mindenekelőtt igen érdekes, hogy a Bonfini leírásában „triclinium"-nak nevezett dísztermet Auer ugyanúgy „ein schöner Saal"-nak nevezi, mint ahogy Meyerpeck tette fönnebb bemutatott metszetén. Új és ugyancsak rendkívül becses adat számunkra Auer leírásában az a részlet, amely a másik, a földszinti, faburkolatú és festett mennyezetű teremre vonatkozik. Hogy a Bonfini leírásában szereplő Díszterem alatt, amelyről az olasz történetíró nem tesz említést, ugyancsak gazdagon kiképzett, hasonló nagyságú terem volt. Ez abból a tényből is következik, hogy az ambulacrum, vagyis a loggia, kétszintű — duplici podio — volt. Hogy pedig ez a földszinti terem pontosan a „triclinium" alatt helyezkedett el, az kitűnik szerzőnknek abból a megjegyzéséből is, hogy mellette volt „az előzőekben már említett boltozatos helyiség", amelyben megérkezésük után először elhelyezték őket. Ez a terem ma is megvan, benne a rabok megkötözésére szolgáló török kori vaskarikákkal. Alig néhány évvel későbben fordult meg az esztergomi várban Tafferner Pál jezsuita, Leslie gróf császári követ kísérője, aki beszél a Bakócz-kápolnáról, de a Vitéz-féle Királyok terméről és a Szibillák Kápolnájáról már nem tesz említést sem. A volt érseki palotát egyszerűen nyomorult búvóhelynek nevezi. Lehetséges az is, hogy ez a megjegyzése a középkori érseki kúriára vonatkozik, 109