Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

ban maradt ránk többek között a Bakócz Kápolna egyik legelragadóbb ismertetése, de sajnos az egykori királyi palotatömb maradványaival, ígyhát a Vitéz János-féle épületekkel sem foglalkozik. Ezzel szemben igen gazdag, s több szempontból is jól és részletesen tájékoztat Auer leírása. Auer János Ferdinánd német származású, de magát magyarnak valló pozsonyi nemes polgár, insurgens századának hadnagyaként, 1663. augusztus 7-én, háromszáz társával együtt a törökök fogságába esett a párkányi csatában. A törökök a foglyokat és sebesülteket nyakuknál fogva összeláncolva, s megkötözve hurcolták át az esztergomi várba. Auer augusztus 9. és 12. között, mindössze három napot tartózkodott, a többi rabbal együtt a várban. Innen hajón Budára, majd Konstantinápolyba vitték, ahol tizenegy éven át a Héttorony foglya volt. Itt írta meg német nyelvű Naplóját, amely egyike a korszak legértékesebb, török—magyar vonatkozású forrásainak.

27 Az esztergomi várban töltött rabsága alatt, a kegyetlen kínlódások ellenére is olyan építészeti és művészi részleteket figyelt meg, s írt le és jellemzett a Napló-ban, amelyek ismeretével számos, még hozzá igen fontos vonatkozásban erősíthetjük és gazdagíthatjuk az egész vár, s különösen a királyi-érseki palotatömb elpusztult részeinek képzeleti rekonstrukcióját. Az esztergomi várról szóló fejezetében a várra, a királyi palota akkor még meglévő részeire, s főképpen a Vitéz-féle épületekre vonatkozóan az alábbiakat olvassuk: „Az esztergomi vár vagy erőd, melyet a törökök 1605. évben foglaltak el utoljára, közvetlenül a Dunánál, egy meglehetősen magas, sziklás hegyen épült.... A városka (ti. a Víziváros) mellett közvetlenül vezet fel az út a várba, melyet meglehetősen vastag és magas fal vesz körül, mely régi stílusban kerek tornyokkal épült. Egyik oldalán öreg, bedőlt árok, egy előkapu, majd a felvonóhíd van. Azután volt a valódi, nagy négyzet alakú, téglából épült várkapu, melynek boltozata alatt egy dobogó állt, melyen a vár tisztjei ültek. . . . Innen felfelé haladva négyszögűre faragott kövekkel kirakott utcák következtek, mindkét oldalon magas házakkal. Az utcák egy meglehetősen szépen kövezett térre torkolltak, ahol több — az utcák felé irányított — löveg állt. Innen egyenesen felfelé haladva a csaknem négyzet alakú fellegvár állt, hova egy szép, magas, vörösmárvány kapun át lehetett bejutni. Benn — három oldalon — négy nagyon magas szoba volt, hosszú, keskeny, kőből kivésett ablakokkal, az elülső, a Duna felé néző részben, most már több mint félig lerombolt állapotban lévő egy — jelek szerint — szép terem (schöner Saal) vagy épület lehetett, rajta a Dunán át a párkányi térség felé beállított állásban lévő löveggel. A földszinten is volt egy belül faburkolatú, festett mennyezetű terem, mely most mindenféle mocsoktól, teljesen piszkos volt. Utóbbi mellett volt az előzőekben már említett boltozatos helyiség, melyben ideérkezésünkkor először helyeztek el minket..." Az idézett szövegrészben említett, kvaderkövekkel kirakott utca nem egyéb, mint a felfelé haladóan második, belső kapuig összeszűkülő, majd pedig innen felfelé haladva kiszélesedő kapuszoros, amely Auer szemében tér benyomását keltette. Hogy a várba felvezető kapuszoros két oldalán, de különösen az északi, tehát a Székesegyház felé eső részen magas épületek emelkedtek, azt 108