Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében
radványai, hasonlóképpen a nagy temploméi, amelyben még látható egy igen szép kápolna egészen ép állapotban levő márvány lapokkal." 24 A bemutatott források, továbbá a XVI— XVII. század fordulóján készült metszetes ábrázolások tanúságtételéből, valamint az alábbiakban még érintendő XVII. századi feljegyzésekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Vitéz János által kialakított Szép Palota, — bár mind külsején, mind belsejében megrongálódott — a királyi Lakótorony és a Várkápolna beomlásával — és betöltésével — ellentétben sem az 1594—95. évi visszafoglalás, sem az 1605. évi, törökök általi újra elfoglaláís ostromai alatt sem pusztult el. Meglehetősen elhanyagolt állapotban ugyan, de a török hódoltság további évtizedeiben is használatban volt. Az ostromokat ábrázoló metszetek hosszú sorában akadnak olyan képek is, amelyek alkalmassak arra, hogy belőlük a palota tömegére, s külsejére, különösen loggia-jára vonatkozóan némi következtetést vonjunk le. 25 Ennek a feladatnak az elvégzésére azonban dolgozatunk következő részében vállalkozunk. Ez alkalommal csupán két metszetről teszünk említést, s közülük is csupán a másodikat mutatjuk be. Az egyik Wilhelm Peter Zimmermann 1495-ben készült metszete, amely Sámuel Dilbaum Eikonografia, Ausburgban 1604-ban kiadott könyvének 22. lapján jelent meg. A művész kitűnő topográfiai érzékkel, kifogástalan helyszínrajzon ad Esztergom városrészeiről, s magáról a Várhegyről is. Különösen megbízhatóak az egykori „királyi város", vagyis a mai belváros területén állott fontosabb épületek távlati rajzai. A Várhegy — a közepén emelkedő dombon állott Szent Adalbert székesegyház és az egykor királyi, majd érseki palotatömb romjaival ugyancsak több részletében megbízható, más metszetekkel való összevetések révén jól felhasználható adatokat tartalmaz. Zimmermann metszetét követi, de annál nemcsak nagyobb, hanem részletesebb és pontosabb is Wolfgang Meyerpeck, Rudolf császár részére Prágában 1595-ben kiadott Emléklapján megjelent metszete. A középkori Esztergom számos épülete, mind a Várhegyen, mind a Királyi Városban és a Vízivárosban, nemcsak hogy jól felismerhető, de építészet- és kortörténeti szempontból is kellően értékelhető. Az Árpád-kori Palota Lakótornyának bedőlt romjai mellett „Weiss Turm" megjelölést találunk. Ettől a „Fehér torony"-tói kissé északra sorakozó épületek romjai felett pedig az „Ein schöner Sal" felirat hívja fel a figyelmünket Vitéz János Szép Palotájának a romjaira, illetve az ezekben volt Királyok Termére. Az egyik aránylag hosszan elnyúló épületen még felismerhetők a Loggia félköríves árkádjai. 26 Esztergomnak 1605-ben történt újbóli elfoglalása és 1683-ban bekövetkezett végleges visszafoglalása idejében meglehetősen sok nyugati utazó, követ és kísérője fordult meg a várban. Jártak itt török írók is, mint Evlija Cselebi, s számosan raboskodtak is sötét börtönében vagy más helyiségében. Jó néhány valóban értékes leírás maradt ránk ebből a korszakból, amelyek nem egy esetben színes és részletes tájékoztatást nyújtanak a város és a vár török életéről, egyes, még mindig használatban lévő, avagy már a teljes romlásra jutott épületekről. A legértékesebb az a két leírás, amelyek egyike Evlija Cselebitől, másika pedig Auer János Ferdinándtól származik. Cselebi leírásá107