Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

ahogy Krisztust megjósolják. A kápolna mellett ugyanabból a teremből egy pompás folyosóra érkeztünk, mely pazar poríirkőből volt kiképezve, márványkő oszlopokkal, vörösmárvány boltozattal. Remek szép hely ez, ahonnan a vízre, az egész városra és a távoli földekre nyílik kilátás."

22 Egyedül Lubenau beszél részletesebben a triclinium belső építészeti jellegéről, nevezetesen arról, hogy a hatalmas, akár száz asztal elhelyezésére is megfelelő termet sem oszlopok, sem pillérek nem tagolták. A másik fontos adata ennek a leírásnak, hogy az osztatlan teret vízszintes, kazettás és rozettadíszes mennyezet fedte. Megírja azt is, hogy a Szibillák Kápolnája és a loggia terei boltozottak voltak. Feltehető, hogy — miként a Királyok terme már jelegzetesen renaissance mennyezetű volt, úgy — a kápolna és a loggia boltozása e korszak modern építőgyakorlata szerint készült. Lubenaunak egyedül abban a megállapításában kell kételkednünk, amely szerint a loggia boltozata vörösmárványból készült volna. Ez semmiképpen sem felelhet meg a valóságnak. Ezzel szemben helytálló az az észrevétele, hogy az általa folyosónak nevezett hely oszlopait „művészi módon alkotott levéldíszítés" borította. Nyilvánvalóan arról az árkádívsorról van szó, melynek néhány, korareneszánsz ízlésű levélornamentikával díszített freskós töredékei az 1934—38. évi műemléki feltárásban felszínre kerültek. A XVI. század végéről és a XVII. századból még jó néhány megemlékezést, leírását ismerünk, amelyek figyelemre méltó adatokat szolgáltatnak a várhegy épületeire, így elsősorban a Szent Adalbert székesegyház, valamint az annak északi oldalán állott, középkori egyházi épületekre, így az eredeti érseki kúriára, a káptalani épületekre, s köztük a Vitéz János által emelt könyvtárra, valamint a hajdani Szent István protomartir templomra vonatkozóan. Vitéz János palotájával, annak külsejével és belső díszítésével kapcsolatban azonban ezek közül csak három leírás foglalkozik érdemlegesen, nevezetesen Wratislaw báró 1591-ben készült Gesandschaftsreise c. műve, Jacques Esprinchard 1597-ből származó Naplója, valamint a legrészletesebben Auer János Ferdinánd 1663-ból származó megfigyeléseit tartalmazó Naplója. Wratislaw megemlíti, hogy a székesegyházban a törökök istentiszteletet végeznek. Ez nyilvánvalóan az általuk is megtartott és felhasznált Bakócz Kápolnára vonatkozik. Majd így folytatja leírását: „Innen lépcsőkön egy másik kápolnába mentünk hol számos szentképet láttam. A kápolna mellett nagy palota állott, hol a magyar uralkodók képei voltak láthatók. A palota mögött szép márványoszlopos folyosó húzódik el, honnan az egész vidékre igen szép kilátás nyílik. A folyosó alatt sziklába ásott kút látszik, ez oly mély, hogy a bedobott kő hangja csak néhány pillanat múlva hallatszik föl, a vízvezetéket még a hajdani érsekek csináltatták saját költségükön .. ,"

23 Az 1594—95. évi felszabadítás és az 1605-ben történt török általi visszavétel ostromágyúi rettentő pusztítást végeztek a várban. Az Árpádok középkori palotájának lakótornya és várkápolnája csaknem teljesen elpusztult. Ebben az időben járt Esztergomban Jacques Esprinchard, a kiváló svájci humanista író, aki naplójában már csak annyit jegyezhetett fel, hogy: „A nevezett vár felső részében láthatók a püspök nagyszerű palotájának ma106