Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

az Erdélyi birodalomba: és hogy Pozsonyba mégis valamit szint tártnak a koronázásban, az csak árnyéka a Magyar birodalomnak."

18 A leirás szemmelláthatóan Bonfinire emlékeztet, de annál érzékletesebben tájékoztat. Érdemes megfigyelni, hogy Bonnni által „ambulacrum"-nak nevezett loggia-t Heltai „kerengő"-nek mondja, s pontosabban megírja, hogy a Szibilla-képeket „szép és drága boltozásokban" íratta meg. Azok tehát festett, félköríves felső záródású fülkékben foglaltak helyet, valószínűleg hasonló módon, mint az Erények a Vitéz Stúdióban. A királyképek helyét is közelebbről megjelöli, mégpedig a nagyterem egyik hosszú falán. Bonnni tehát csak egyik forrása lehetett Heltai Gáspárnak. Bizonyos, hogy egyéb leírások, vagy szóbeli értesülések alapján is dolgozott. Leírása oly szemléletes, hogy szívesen gondolhatnánk személyes élmények sugalmazására is, bár egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy Heltai járt volna az ő idejében már török uralom alatt sínylődő-pusztuló Esztergomban. Mindenképpen meglepő azonban az a leírás, amit az ablakokon volt festményekről ír. Az a magyarázat, amellyel Heltai a négy jelenetet a Mátyás királyt követő négy királyra vonatkoztatja, nyilvánvaló tévedés. Ez a rendkívül izgalmas belemagyarázás az ország akkori helyzetében, megosztottságában, a török elleni harcokban könnyen érthető. Ezeknek a jeleneteknek valamiféle prognosztikumra, illetve a csillagok járásából vett jövendőmondásra való utalás ugyancsak nem meglepő. Kétségtelen bizonysága ez annak, hogy Heltai idejében még jól ismerték Vitéz Jánosnak az asztronómia és asztrológia iránti érdeklődését. Más helyen már részletesebben foglalkoztunk Vitéz Jánosnak és humanista körének csillagászati, kozmológiai kutatásaival, s közölt eredmények alapján eleve kizárhatjuk annak a lehetőségét, hogy Vitéz János, illetve az ő munkatársai, mint Georgius Purbachius, Regiomontanus, vagy akár Galeotto Marzio és Janus Pannonius efféle elgondolásokat és célokat követtek volna. Hozzá kell tennünk mindehhez, hogy a XVI. század folyamán Európa-szerte nagyobb hullámokat vert a csillagjóslással foglalkozó asztrológia, mint a XV. században, a korai reneszánsz idején. Az ablakfestmények jeleneteinek tartalmi és ikonográfiái problémáival más alkalommal és más helyen foglalkozunk.

19 A Heltai Krónikájának megjelenését követő, de még az 1594—95-ös ostromokat megelőző időben több császári diplomata is megfordult Esztergom várában, akiknek a kíséretében utazó krónikások, mint Salamon Schweigger, Reinhold von Lubenau és Wratislaw, igen alapos, jól hasznosítható leírásokat készítettek a várbeli épületek állapotáról. Az 159S—1605 közötti évtizedben, amikor Esztergom a keresztények kezében volt, ugyancsak kelekeztek értékes feljegyzések. Mindezekről az alábbiak során szólhatunk részletesebben, mert Heltai Krónikájához való kapcsolódása miatt, előzőleg még szükséges, hogy Pecsevi Ibrahim, a magyar történetírás más forrásait, így Istvánffy Historia-ját is jól ismerő török történetíró esztergomi, témánkhoz tartozó leírását helyezzük vizsgálódásunk sorába. Pecsevi törökből magyarra fordított szövegét Thury József, Az esztergomi érseki palota ablakfestményei címmel közölte a Századok 1892. évfolyamában. Thury József fordítása szerint idézzük a leírásnak alábbi részleteit: „Az érsek ... halálát az egész magyar nemzet gyászolta, 103