Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Malomépítés Tatán 1587-ben

itt megszüntették a védművet. A várat elhagyva tekintsük meg a térképnek azt a darabját, amelyik a mai tóvárosi részt ábrázolja. Először is hosszú fakerítés látható, a kerítés lenyúlik egészen a tóig. Ez aonak a kerítésnek egyrésze, amelynek elkészítését Süess már 1568ban tervbe vette, és így írt róla jelentésében: „Továbbá I—H-tól K-ig erős tölgyfa kerítést csináltatni a vár köré".

20 A kerítésen belül 3 forrást látunk. Egy nagyot és két kisebbet. A nagy forrás felirata: „Gross Quell", a két kisebben „Königin Bad", illetve „König Bad" feliratok vannak. Ezek az elnevezések bizonyára a XV. századra nyúlnak vissza, amikor még a tatai vár királyi nyaralóhely volt, és nyilván a királyi vendégek ide is jártak fürödni. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy ezeknél a forrásoknál a térképen jól látható, hogy kőből medencét képeztek köréjük. Mind a három forrás a mai Néppark területén fakadt, és a „Nagy forrás" azonos lehet a néhány év előtt elapadt Kristály forrással. Vízhozamuk abban az időben igen nagy volt és fő táplálói lehettek a tónak, ezért indokolt részletes jelölésük a térképen. A források mellett egy lábakon álló faépületet látunk, felirata: „Wachthaus". Ez nem is annyira őrház, inkább magas őrtorony, amelynek feladata volt, hogy megvédje a várat és környékét a váratlan ellenséges rajtaütéstől. A várat nyilván több ilyen torony övezte, s ezeket is Süess Orbán építette. 1568. évi jelentésében utal is ezekre, amikor írta: „Komárom felé a szőlőkben őrtornyot építtetni, amelyekről az ellenség közeledtét jelezhetnék".

21 A források folyását követve megtaláljuk az első kétkerekű malmot a térképen. Feliratából csak a „Mül" szó olvasható, a tulajdonos neve nem. Erről a malomról a jelentésekben nem esik szó, tehát nem az 1587. évi építkezések során épült, hanem előbb. Talán erre a malomra utalt Widmar János Wolchart jelentésében, amikor azt írta: „A tataiaknak jobb lehetőségük van egy másik malomban őrletni, mint nekem".

22 Tovább haladva, újabb kétkerekű malmot találunk. Felirata: „Herrn Päkzy Mül". Ez a malom Paksy György tatai kapitányé. Miután a gáton nem engedélyezték a malomépítést, Paksy ezt a helyet volt kénytelen megjelölni. A malom itt jóval kedvezőtlenebb helyen van, mint a gáton, mert még kisebb ellenséges betörés esetén is elpusztíthatják. A következő malom a folyó mellett már három kerekű, felirata: „Tóbiás Wagner Mül". Ez tehát a Rosenlberg-féle malom, amelyik továbbra is Wangner Tobias tulajdonában maradt. Elhelyezése a másik két malomnál kedvezőbb, de mint tudjuk, azért nem biztonságos, mint ahogy ezt már az 1579. évi elpusztítása is bebizonyította.

23 Az, hogy három kerékkel van ábrázolva, arra enged következtetni, hogy a malom bővítésének engedélyét is megkapta Wangner Tóbiás, és ezt a munkát végre is hajtotta 1587-ben. 20 Kárffy; i. m. 140p. 21 Uo! 141p. 22 Widmar János Wolchart fentebb említett jelentéséből. 23 Ltd. az 1587. február 13-i jelentést. 21 Komárom m. Múzeumok Közi.