Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Malomépítés Tatán 1587-ben
Röviddel ezután a források vize beomlik a Nagy tóba, hogy a tó vízével együtt a gáton levő zsilipen keresztül ömöljék a Duna felé.' A gát, amelyiken a zsilip van, azonos azzal a gáttal, ahova Paksy és a legfelsőbb katonai élelmezésügyi hivatal vezetője is malmot akart építtetni, 24 de az udvari kamara ezt a tervet elutasította. A gáton 3 kis gúla alakú jelölést látunk felirat nélkül. Ezek a gát, illetve a zsilip őrzésére kijelölt őrség szálláshelyéül szolgálhattak. A gáton túl, a víz lefolyása irányában levő területen két épület jelölését látjuk felirat nélkül. Ezek az épületek is valószínű őrházak voltak. Pontos épületet ezen a helyen nem helyezhettek el, mert a zsilip felnyitásakor az egész szakasz víz alá került. Ezzel az iratok és térkép ismertetésének végére értünk, összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy 1587-ben Tatán két új malmot építettek és egyet kibővítettek. így Tatán 1587-ben négy malom volt, összesen 9 kerékkel. A malmok közül a legjelentősebb a vár malma volt, mivel biztonságos elhelyezése miatt ostrom esetén is elláthatta a katonaságot élelemmel. Ki kell emelnünk, hogy a malom építésében ismét Süess Orbán működött közre épp úgy, mint az ezt megelőző években az olasz bástyák kialakításánál. A malmok további sorsáról keveset tudunk. Takáts Sándor ugyan azt írta az 1587-ből származó malomábrázolással kapcsolatban: ,A törökök ezen szép malom fenntartása érdekében mindent elkövettek. A császári hadiak a 16 éves háborúban mégis elpusztították. A békesség megkötése után Ali budai pasa Csáthy Gergelynek hitlevelet adott, hogy az újra felépítendő malom birtokában senkitől sem engedi háborgatni és sem dézsmát, sem szolgálatot tőle nem kíván. A budai pasa ezen hitlevelét 1612-ben Musztafa effendi (Timár defterdár) is megerősítette, s Prayner János győri generális hitlevelet (mégpedig magyar nyelvű) adott Csáthynak." 25 Ez azonban nem vonatkozhat a várban levő malomra. Takáts Sándor valamilyen okból kifolyóan nem láthatta az egész tatai térképet, a várat és a malomábrázolást a térképből kifényképezve, különálló darabokként ismerhette meg. A malomábrázolást nem azonosította a várban levő malommal, illetve a vár alaprajzánál nem figyelt fel a malom jelölésére a váron belül. Ezért azután az összes XVI. század végi és XVII. század eleji levéltári adatot, amelyek a tatai malomról szóltak, ezzel a malomábrázolással kapcsolta össze, joggal gondolva arra, hogy 1587-ben egy malom volt Tatán. Ezért arra gondolunk, hogy a 16 éves háború alatt, közelebbről, a tatai vár 1594, 1597. és 1598. ostromainál a vári malom ha erősen meg is rongálódott, a malmot mind a török, mind a magvarok kijavították, hiszen ez fontos hadászati érdeke volt a vár birtoklóinak. Ebben a háborús időszakban, amikor Tata igen nagy megpróbáltatások 1 , nak volt kitéve, elsősorban a források lefolyásánál levő malmok pusztultak el. Ezek közül sem mind a három, mert egy 1622-ből származó jegyzőkönyvből tudjuk, hogy Wangner Tóbiás malma túlélte a viharos 24 Jedilcska; i. m. 250p, és az 1587. február 13-i jelentés. 25 Ld. lsz. jegyzet. 322
