Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata

vet tart maga előtt. A mellkép alsó részén körzővel rajzolt, kék alapon piros színű, íves záródású kereszt, amely az alak balkezét részben eltakarja. (3. és 5. ábra). Lepold Antal, aki először foglalkozott a várkápolna freskóinak ikonográfiájával, nevet is adott a mellképeknek: „Izaiás, Jeremiás, Ezekiel őszhajú, szakállas aggastyán, Dániel barna hajú szakállatlan ifjú. A négy fiatal, aranyszőke hajú, köntöst és palástot viselő nő alakjában a négy legismertebb szibillát, az Erithreát, Tiburtinát, Cumanát és Delphicát kell felismernünk".

3 — A próféták szakállas, idősebb férfiakként jelennek meg a középkori művészetben.

4 Kezükben mondatszalagot vagy irattekercset tartanak, amelyen jövendölésük legfontosabb szavai olvashatók. A próféták az ószövetség képviselői, akik előkészítik az újszövetséget, és akikre épülnek az újszövetség talpkövei, az apostolok. Ezt a gondolatot legszemléletesebben a bambergi dóm kapubélletének ábrázolása fejezi ki, ahol az apostolok a próféták vállán állva jelennek meg. A középkori művészet négy nagy prófétát ismer, akiket a négy evangélistával szokott párhuzamba állítani, továbbá tizenkét kis prófétát, akik a Concordia veteris et növi Testamenti szerint a tizenkét apostolnak felelnek meg. Egyéni jelvényük nincs, csak az idézett szöveg, vagy a nevük felirata utal a személyükre. A próféták ábrázolását főképpen a bizánci művészet kedvelte, de gyakran látjuk a román és gótikus templomok kapuján, vagy belső freskódíszén, sőt a szószékek domborművein is. Elhelyezésük a nagy egyházi képegyüttesekben tehát nem kötött. Ismerünk az esztergomi várkápolna mellképeihez hasonlóan elhelyezett, négykarélyos keretekben ábrázolt prófétaképeket, például Spinello Aretino monumentális freskóján a Firenze melletti S. Catarina deli' Antella oratórium kápolnájában. (6. ábra). Itt is festett függönymotívum felett, a nagyobb, figurális képmezők alatt, egyenes vonalban jelenik meg hat-hat mellkép a két odalfalon. A szakállas férfialakok ikonográfiái meghatározása egyértelmű, a kezükben levő momdatszalag felirata alapján a tizenkét kis próféta áll előttünk. — Az esztergomi mellképek tehát elhelyezésüket tekintve lehetnének próféták is. A formai megjelenés, a több fiatal, borotvált arc és a nyolcas szám azonban ellene mond ennek az egyszerű meghatározásnak. A három őszhajú, szakállas és az egyik barna hajú, erősen töredékes mellkép azonban még azonosítható lehetne a Lepold által említett négy prófétával, ha a másik négy ifjú alakra megfelelő magyarázatot találnánk. Lepold e további négy mellképben a már említett négy szibillát látja. Ezt az elgondolást nyilván erősen befolyásolta Michelangelo monumentális koncepciója a sixtusi kápolnában, ahol öt szibilla és hét próféta jelenik meg a középképek körül, ritmikus elrendezésben, és könyvvel a kezükben. A próféták és szibillák együttes ábrázolásának elméleti igazolását a XV. században a neoplatonista filozófusok adták, akik a görög bölcseletet igyekeztek összeegyeztetni a keresztény teológiával. Ezt a 4 L. Réau: Iconographie de l'art chrétien. Ancien Testament. Paris, 1956. 345. 224