Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata

gondolatot fejezi ki Raífaello „Disputa** és „Athéni iskola'* című kompozíciói is a vatikáni Stanza della Segnatura falain. A szibilla-ábrázolás kezdete a középkorra nyúlik vissza. Az első ismert szibilla-ábrázolás a S. Angelo in Formis bazilika falfestményén jelenik meg a XI. században, próféták között, kezében irattekerccsel, amelyen a következő felírás olvasható: „Judicii signum tellus — Sudore madescet".

5 E szöveget Augustinus az Erithrea szibillának tulajdonítja, aki „inter alias Sybillas oognoscitur de Christo evidentia multa cecinisse" és akinek a jövendölését teljes szövegében közli.

6 Az előbbi idézet folytatása olvasható a laoni portálé töredékes szibiUa-szobrán: E coelo rex adveniet — p/er/ secla futur/us/,

7 vagy az avignoni pápai palota konsistorium termének XIV. századi szibilla-képén,

8 Ezt a szibillát, az ítélet szibilláját idézi Celanoi Tamás a „Dies irae" himnuszban, a XIII. században. E vers szerint jelenik meg az auxerrei katedrális stallumán a szibilla Dávid alakja mellett, a XII. században. Az Athos-hegyi festészeti útmutató is ezt az egy szibillát ismeri, a „bölcs szibilla", illetve Erithrea néven, aki irattekercset tart a kezében a következő szöveggel: „E coelo rex adveniet per secla futurus"

9

. Itáliában a XIII. században megjelenik a Tiburi szibilla ábrázolása is. Legendáját Jacobus a Voragine XIII. századi szövegéből ismerjük, amely szerint Augusztus császár Krisztus születésekor megkérdezte a szibillát, lesz-e valaki nálánál hatalmasabb a földön. A szibilla ekkor egy szüzet látott a gyermekkel és égi szózatot hallott: „Haec est ara coeli". Augusztushoz pedig így szólt: „Rex te potentior.. .

1Ö Ezt a legendát először Cavallini ábrázolta a római Aracoeli-templomban (XIII. század.) A freskó elpusztult, de a kompozíció lényegét megőrizte egy 1400 körüli veneziai mester táblaképe, amelyet a stuttgarti galéria őriz.

11 E két szibilla, az Erithrea és a Tiburtina jelenik meg a firenzei campanillén és a sienai dóm homlokzatán is. Giovanni Pisano pistoiai és pisai szószékein megjelenő, a jövőt kémlelő, kissé exaltait arckifejezésű nőalakok is szibilla-ábráziolásira vallanak. (7. ábra). Itt is prófétákkal együtt jelennek meg a szibillák, képviselve a tomista filozófia elgondolását, amely az antik filozófiát beépítette a keresztény teológiába. A XV. századiban hirtelen egész Európában feltűnnek a szibillaábrázolások. Nem elszigetelve, hanem együttesen, impozánsan jelennek meg. Állandósul a szibillák száma, meghatározzák az egyes alakok áb5 F., X. Kraus: Die Wandgemälde von S. Angelo in Formis. (Jahrb. der kön. preuss. Kustsammilungen, 1893.) 6 De Civitate Dei. lib. 18, cap. 23, Migne, Patrologla latina. Tarn. 41. Paris. 1861, 579—581. 7 E. Mâle: L'art religieux du XIII. siècle en France. Paris, 1910. 393—394. 155. ábra. 8 E. Mâle: i. m. 393. 9 E. Mâle: i. m. 394—395. 10 Legenda Aurea, leg. VI. De Nativitaite Domina. — Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom. íme. XV. II. 61. jelzetű ősnyomtatvány, Nürnberg, 1496. 11 L. Vayer dr.: L'affiresco absidale di Pietro Cavallini neldia chiesa di S. Maria in Aracoeli a Roma. Acta Históriáé Artium, 1963. 39—73. 15 Komárom m. Múzeumok Közi. 225