Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A Tokod-nagybereki kőfejtő felsőpleisztocén gerinces faunája
gen fekszik, mint Tokod, csak az alpi eljegesedés területéhez közelebb. Lemminges moustérient ismerünk egyébként néhány németországi és csehszlovákiai lelőhelyről is. Ilyenek a Buchenloch-, Wildscheuer- és Sipka-barlangok és elsősorban a Sirgenstein-barlang híres alsó „rágcsálós rétege" (Schmidt 1912,). Legújabban Heller (1956) hasonló réteget talált az Eichstätt melletti Breitenfurter Höhle-ben is. A legnehezebb kérdés az, vajon a tokodi faunát hazai rétegsorunkban pontosan körülhatárolva hova helyezzük. A Lambrecht Kálmán barlang anyagának feldolgozása folyamán (Jánossy, 1963 ; 64), a felsőpleisztocénnek a premoustiéri-moustiéri kultúrákkal egy időre eső szakaszát (Kretzoi Cuon-os Asinus-os szintje 1953) hazai viszonylatban két részre bontottam és azokat két lelőhelyről varbói és subalyuki szintnek neveztem el. A varbói szintet még a rissz-würm interglaciális meleg időszakából visszamaradt elemek (ostorfa, Celtis, tarajos sül stb.), a subalyuki szintet pedig a szélsőséges steppei elemek mellett az alpin fajok megjelenése jellemzi. A subalyuki szintet emellett egy középázsiai steppei-félsivatagi pocokfaj, a Lagurus lagurus megjelenése is jellemzi (Jánossy 1960), bennük a pockok tömegét a mezei pocok (M. arvalis) adja és hideg jelző elemek csak szórványosak (M. oeconomus stb.). A nagyemlősfauna viszont mindezeken a lelőhelyeken egészen hasonló, s főleg a „szintjelző" vadszamár jelenléte határozza meg a kort A tokodi fauna nagyemlősei ezzel a képpel megegyező összetételt mutatnak, de a kisemlős faunában szélsőségesen hideg elemek uralkodóak (szibériai pocok, örvös lemming). A kérdés most az, hogy ezt az állattársaságot a tatai—subalyuki faunákat közvetlenül megelőző időkre, vagy az azutáni időszakra kell-e tennünk. Ezt a kérdést még egyelőre nyitottnak kell tekintenünk, de a nyugateurópai hidegmoustérien analógiájára a tokodi faunát inkább az említett lelőhelyekénél fiatalabbnak tartom, s ez esetben az eddig hazánkban típusos faunával ki nem mutatott Würm I. eljegesedésének a faunára gyakorolt hatását látom benne. Érdekes még itt megemlítenünk, hogy hazai irodalmunkban hosszú vita folyt a moustiéri kultúrákkal egyidős szakasz éghajlatáról anélkül, hogy igazi hidegmoustérient igazoló faunát ismertünk volna. A tokodi fauna pedig éppen ezt a hézagot tölti ki. Egyébként a fauna korára vonatkozólag fontos támpontot nyújt az, hogy Vértes László szíves közvetítése folytán a lelőhely pörkölt csontanyagából C'-vizsgálatra küldtünk ki anyagot a cambridge-i (Massachusetts) Geochron Laboratóriumba. A vizsgálat a lelet korát illetően ± 36 200 évet eredményezett (lásd: Kretzoi—Vértes, 1965). Jánossy Dénes 71
