Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A Tokod-nagybereki kőfejtő felsőpleisztocén gerinces faunája
A pocok- és lemming-leletek színe (szürke-fekete) megegyezik a nagyemlős-leletek színével, tehát a fosszilizáció azonos. Egyébként a lemming egyáltalán nem idegen elem ebben a faunában, mert a mikrofauna jellege különben is hideg klímára utal. Ezt igazolja az a tény, hogy a jelenleg szintén legalább, is hűvös klíma alatt élő szibériai pocok M. gregalis) a mikrofaunában vezető szerepet játszik. A mikrofaunában azonkívül a „melegjelző" féhérfogú cickány (Crocidura) és erdei egér (Apodemus) is hiányzik. Stieber József szíves meghatározása szerint a begyűjtött 9 darab faszén a Larix-Picea csoportba tartozik, amely növénynemzetségek ugyancsak a Würm hideg szakaszaira jellemzőek. Ezekkel a döntőnek ható érvekkel szemben nem lehet meghatározó jellegű az a tény, hogy az aprógermoes faunában a „melegjelzőnek" tartott kígyók csigolyái jelen vannak, és hogy a felsőpleisztocén „vezérkövületei" a hóíajdok hiányzanak ill. csak a nyírfajd van jelen, A nagyemlősök közt sincsenek meg azok a fajok, melyek gazdag hazai rétegsorunkban eddig következetesen csak mérsékeltebb éghajlatú szakaszokban jelentkeznek (őz, vaddisznó). Végül, ha feltételezzük, hogy a nagy ugróegér (Allactaga) valóban élt akkoriban Tokod környékén, ennek jelenléte is a Würm III. ellen szól. Hiszen olyan gazdag és jól tanulmányozott würm-végi, lemminges faunákat ismerünk éppen a Dunántúlról (Pilisszántó, Jankovich-barlang, stb.), hogy azokban ennek a rágcsálónak elő kellett volna fordulnia, ha élt volna ebben az időben ezen a területen. Ennek azonban mindeddig nyomát sem találtuk. Persze a fentiek alapján ezt még nyitott kérdésnek kell tekintenünk, Miután leszögezhetjük, hogy a leletek egykorúsága igazoltnak vehető, nézzük meg a közelebbi korhatározási lehetőségeket. Ezen a helyen elsőnek kell megemlítenem a pleisztocén vadszamár (Asinus hydruntinus) jelenlétét, mégpedig 23 lelettel. Ez az állatfaj pedig hazánkban — és Középeurópa mérsékelt övében — kizárólag a Riss—Würm interglaciális végének ill. Würm I-nek megfelelő üledékekből ismeretes mindeddig, sokhelyen moustiéri ősemberi kultúrákkal együtt. Hazánkban a hasonlókor« Tata, Subalyuk, Dorog, Bakonybél, Lambrecht K. barlang stb. üledékeiben mindenütt előfordul (Jánossy 1953, Bökönyi, 1954, Varrók, 1955). A másik kor jelző az óriásszarvas, mely eddigi tapasztalataink szerint hazánk területén és tőlünk keletre általában az ún. Würm I.—Il.-nél fiatalabb üledékekben nem került elő, szemben Nyugat-Európával, ahol az irodalom adatai szerint legalább a jégkorszak végéig élt (Reynolds, 1933 stb.). A többi, a faunalistában felsorolt nagyemlősfaj végig élt a felsőDleisztocén folyamán, tehát különösebb korjelző szerepük nincs. Ezek alapján a régészeti leletek hiányában is megállapíthatjuk, hogy a Tokod—Nagybereki gerinces fauna a neandervölgyi ősember moustiéri kultúrájának egyik szakaszával egy időben élt. Egyébként a lemmingek előfordulása a középeurópai moustiéribeii egyáltalán nem idegen jelenség, csak két hazai klasszikus hasonlókorú lelőhelyükön, a Subalyukban és Tatán ezek nyomát sem találtuk, örvö* lemming (Dicrostonyx) fordul elő a svájci Cotêncher-barlang moustiéri üledékeiben (Stehlin 1933), mely lelőhely kb hasonló földrajzi szélessé70
