Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A felső-bihari korú buda-ipar Vértesszőllősön
bele, egyetlen elvi szempontot szeretnénk megszívlelni: logikailag elképzelhető-e, hogy az általunk vizsgált eszközcsoportot, — amely a lelőhelyek egymástól való nagy földrajzi távolsága ellenére is meglepően kis technológiai-morfológiai eltéréseket mutat fel — különböző nemhez f Australopithecus — Homo), de akárcsak különböző fajhoz (Homo erectus [Sinanthropus] — Homo sapiens [ Swanscom.be ? Steinheim?]) tartozó élőlények készítették volna? 59 A kérdésre nem-mel kell felelnünk, s az egyre szaporodó leletek mindinkább a nem-et támasztják alá. 60 Ez idő szerint Úgy tűnik, hogy az emberiség kialakulásának legkorábbi szintje Afrika volt, ahonnan Elő-Ázsián (Ubeidiyah) át Kelet-Ázsia felé sugárzott a Pithecanthropus alakkörébe tartozó ember. (Ugyanakkor talán Európába is átjutott néhány csoportjuk?) Kelet- és délkelet-ázsiai csomópontjukból a mindeli eljegesedés interstadiálisa alatt lehetőségük nyilt a 40—-50 szélességi körök magasságában nyugat felé vonulniok. Az interstadiális végén elérték a Duna vonalát; a „nagy-interstadiális" elején pedig a kontinens nyugati partjait. Itt letelepedve áttérték a kavics-nyersanyagról a kovagumóra és párhuzamosan éltek — talán az interstadiális fiatalabb szakaszában már egybe is olvadtak — a szakócás csoportokkal. Tudjuk, egy átvonuló népesség — különösen ha vonulása sok évezredet vesz igénybe, mint az őskőkorban mindig — nem hagy maga után légüres teret. Ha van rajta kívül a területen más embercsoport is: keveredik, vagy verekszik vele, de mindenképpen mindkét csoportra kiható kapcsolat keletkezik. Ha egyedül uralkodik a területen, továbbvonulása közben hátra-hátrahagy kisebb-nagyobb csoportokat, amelyeknek sok jó okuk lehet a vándorló törzsről leválni. Mind a helybenmaradt, mind a mozgó csoportok változnak az időben és a térben. Egyaránt változtatják őket a belső fejlődés erői és az idegen csoportok hatásai. Ha generali záltabbak, ha lakóterületük miliő-viszonyai nem teljesen bőrükre-szabottak; kipusztulnak, vagy anagenetikus változást szenvednek. Ha sikerült kedvező miliőben túlspecializálódniok, aszerint, hogy egy újabb miliőváltozás milyen mértékű, elvándorolnak, elpusztulnak, vagy stasigenetikus alakú változásokat szenvednek: megtartják tehát alapkincseiket (pl. Csoukoutien 13-tól Sjara-assogol-ig). Mindezt azért mondottuk el, mert az újszerű vértesszőllősi anyag vizsgálata fényénél új interpretáció lehetősége nyilt számunkra olyan kultúrák származását illetőleg, amelyek eredetét eddig nem ismertük. Gondolunk itt a nem tipikus, mindig gyanús és problematikus sensu lato is csak idézőjeles „moustiéri" kultúrákra, amelyek nyilvánvalóan nem az acheuli és a levalloisi hagyományokból nőttek ki; amelyeket jellegeik hol a clactonihoz kötnek (charentien, jabrudien, tayacien), hol a pebblekultúrához („languedocien"); vagy egyszerűen visszakövethetetlenek, 5.M MAYR, E., The Taxonomic Evaluation of Fossil Homdnide, in: WASHBURN, S. L., Classification and Human Evolution, VFPA, Chicago 1963. 336. 1. 60 Vesd Össze a Zinjanthropus szint alatt talált „Praezinjanthropussal"; a legújabb Uibeidiyah-i „Sinanthropus" maradványokkal (STEKELIS, M., Recent Discoveries in the Jordan Valley, South Afr. Journ. of Sei. 59/3 (1963) 77—00. és HAAS levélbeli közlése), amelyek kb. felső villafrankai—alsó, bihari korúak. 60
