Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A felső-bihari korú buda-ipar Vértesszőllősön
megközelítőleg az alpi tagolás günzi/mindeli interglaciálisával és a teljes mindeli eljegesedéssel párhuzamosíthatunk: a mi bihariumunkat hat fázisra tudtuk tagolni. Az első négy: a Betfia-, Nagyharsányhegy-, Templomhegy- és Tarkő-fázis alkotja az alsó biharit; a Vértesszőllős- és az utolsó — névtelen — fázis a felső biharit. Mivel az apró rágcsálók egyazon éghajlati övön belül alkalmasak arra, hogy távolabbi földrajzi területek éghajlatát korreláljuk segítségükkel, módunk volt az Európa nyugati partvidékétől Ázsia keleti partjaiig a közép-európainak megfelelő klímaövön belül elhelyezkedő paleontológiái lelőhelyeket a pocok-spektrumok alapján — vagy ennek hiányában, talán kisebb pontossággal, a velük együtt élt nagy gerincesekre támaszkodva — az alsó pleisztocén klímaegymásutánjába behelyeznünk. A hosszadalmas leírás helyett táblázaton ábrázoljuk a fontosabb lelőhelyeket, közöttük a jelentősebb alsópaleolit leleteket szolgáltatókat is. (6. ábra) A vértesszőllősi lelet tehát durván véve abba a korszintbe tartozik, amelyben a legidősebb európai régészeti emlékek helyezkednek el. Ennek a meghatározásnak felelnek meg eszközei is: Az eddig gyűjtött eszközök szinte kivétel nélkül kavicsból készültek. Csupán néhány helyidegen kristályos-mészkő töredék való másféle nyersanyagból. Az eszközök mintegy fele kvarc- és kvarcit-kavics, fele szarukő-, tűzkő-, radiolarit- és kagylósán hasadó, finomszövetű kvarcitkavics. A kavicskéreg majd minden eszközön, és a gyártási hulladékokon is megfigyelhető, kisebb nagyobb felületen. Az eddig megvizsgált 500 eszköz közül csupán 44 olyant találtunk, amelynek teljes felületén eltávolították a kérget. Az eszközök patinamentesek; pontosabban, csak az eredeti, kérges felszínek patinásak, de az eszközkészítéskor létrejött törési és megmunkálási felszín minden esetben üde, patinamentes és kopatlan. Görgetett, vagy kopott eszköz nincs leletünkben. A vértesszőllősi ipar egyik legfőbb jellege eszközeinek kis mérete. A mért 500 eszköz átlaghossza 24,03 mm, a hosszméret szórásnégyzete igen szűk: 63,39. A legkisebb eszköz 11 mm, a leghosszabb 62 mm. A hulladékanyag is ennek a méretcsoportnak felel meg. Mivel azonban a kultúrréteg anyagának egyrészét is iszapolással válogattuk, kezünkbe került az eszközkészítéskor létrejött legapróbb hasíték-anyag is; a 2—3 mm-es szilánkok. Jellemző eszközeink tömzsisége. Ezt a hossz-szélesség aránnyal szoktuk kifejezni, amely itt átlagban 10:59,7; szórásnégyzete: s 2 = 182,57. Másutt bővebben foglalkoztunk a paleolit iparok alap-paramétereinek szórás-értékeivel, s igyekeztünk kimutatni, hogy azokkal jól fejezhető ki az illető ipar eszközkészítő technológiája, szabványosultságának foka; ebből viszont közvetlenül következtethetünk az ipar fejlettségére. 25 Ide25 VÉRTES L. et al. Tata, eine mittelpaläolithische Tnavertin-Siedlung. Arch. Hung. 43 <1964) 239. skk. 50
