Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén
gátolta a fejlődést nehézkessége és lassúsága miatt, azonkívül teret is engedett a demagógiának, a fegyelem lazításának. A katona tanácsok összetétele sem volt mindig megnyugtató. Tatán pl. a következő összetételű volt az ún. „munkás-katona tanács: Elnök: Vrana fhdgy. Tagjai: között ott volt Nagy Ágoston szds., aki később az ellenforradalom alatt „jó munkájáért" nagy trafikos lett, stb. Nyilván ez az öszszetétel a munkában is így jelentkezett. Sajnos a megszüntetés nem oldotta meg a fegyelem problémáját. Túl mélyen berógződött a fegyelmezetlenség a Tanácsköztársaság előtti időkben. További lépés április 12-én a forradalmi katonai törvényszék létrehozásáról szóló rendelet kihirdetése volt. A következetes végrehajtás itt is elmaradt. A jobboldali szociáldemokraták ismét hátráltatták a rendelet végrehajtását. Liberalizmusunk rányomta bélyegét a törvényszék munkájára. Igen fontos intézkedés volt a munkászászlóaljak létrehozása. Talán ez volt az egyedüli olyan tett a hadsereg újjászervezésére, amelyet a Tanácsköztársaság vezetői igyekeztek a legmesszebbmenőkig végrehajtani. Olyan céllal szervezték ezeket az alakulatokat, hogy kritikus időpontban sikeres műveleteket tudjanak végrehajtani a küiső és belső ellenség ellen. Ezek a munkásmiliciák a mai munkásőrségek dicső elődei. Tatabányán is alakultak munkásmiliciák, amelyek több sikeres akciót is végrehajtottak. így Tatán július 31-én egy ilyen munkásmilicia csoport szétvert egy ellenforradalmár hazaáruló bandát, amikor híre futott, hogy győzött a sokszoros túlerővel lévő külföldi intervenció, a belső árulás által is meggyengített Vörös Hadsereg fölött. Ugyancsak sikeres akciót hajtott végre a munkásmilicia Császár községben egy ellenforradalmi csoport ellen. Erről a tényről a Tompos István vezetése alatt álló császári 1806-os Zrínyi Ilona úttörőcsapat nyomolvasói adnak kimerítő választ. „Kb. június 5—6-a lehetett, amikor Makkon a herekaszálás folyt. Este a kaszások többsége hazament, ahol már azzal várták őket, hogy a munkás-katona tanácsba hivatalosak. Az összehívásukat Véber András intézte. Utólag az a gyanú merült fel bennük, hogy szándékosan tőrbe csalták mindnyájukat. Délután ugyanis — a jelenlegi labdarúgó pályán — leszállt egy repülőgép. A repülőgéppel két személy érkezett. Állítólag Kapuvárról jöttek. Volmuth Ferenc plébános, aki éppen akkor a vasútállomáson, vagy ahhoz közel tartózkodott, a leszálló gép utasaihoz sietett. Míg a repülőgéppel érkezett utas és a falu plébánosa beszélgettek, kíváncsiságból a falu lakosságának nagy része is megjelent. Az odasereglett sokaságnak a repülőgép egyik utasa szónokolni kezdett. Beszéd közben derült ki, hogy a két idegen férfi ellenforradalmár és azért jöttek a községbe, hogy a kommün bukását bejelentsék. A beszéd elhangzása után a repülőgép két utasával eltávozott. A helyi ellenforradalmárok szervezkedni kezdtek. A volt csendőrök nagyrésze melléjük állt, a helyi vörös őrség pedig gyenge volt. Az ellenforradalmi csoport átvette a község vezetését. Ezt megkönnyítette az, hogy a munkás-tanács egyik vezetője Szakái Rezső, volt főjegyző is az ellenforradalmárok mellé állt. ö hívta össze Wéber Andrással a munkástanács tagjait. A munkástanács este 8 órakor kezdte gyűlését. Éppen az egyik vörös őr lakásügyét tárgyalták, amikor kintről mozgolódást hallottak. Szakái Rezső izgatottan felállt és lemondott a munkástanácsban viselt tisztségéről. Ekkorra már 476
